Tó

* Ezüstösen csillogó, nagy vízfelület terül eléd, mikor kiérsz ide. A nap aranyló sugarai mindig szebbé teszik, mint egyébként. Még meleg nyári napokon se fürödj meg benne, ugyanis, a tóban élő vízi lények szabadon mozognak... Nem lenne jó egyel kevesebb diák...*

*Egy sötétebb árny suhan a tófelé.Halk léptekkel szinte alíg lehet hallani.Így sétál hát Sunny tovább és halad a tavacska felé ami kint található a szabadban.Egy kis friss levegő neki sem árt.ÉS amúgy is mióta itt van kint még nem is nagyon volt.
Lassan elérkezik a tóhoz..majd tovább sétál a stéghez és oda telepszik le közben a hol a tavat,hol az eget kémleli.*

*Nagyot sóhajt ,mikor kilép az ajtón és orrát megcsapja a friss levege üdítő illata. Jó méllyeket szippant a kicsit hideg levegőböl ,majd sétálni kezd ,egyenesen előre,hisz nincs jobb ötlete. Szinte nem is néz maga elé mire a tó partjához ér, majd meglát egy ksi házió féleséget és elindul felé ,hátha talál ott valami érdekeset.Mikor odaér észreveszi ,hogy nincs egyedül.*
~Mintha ülne ott valaki.~
*Állapítja meg ősi bölcsességgel.*
-Hello!
*Köszön az ismeretlenül, minden megfontolás nélkül.*
-Neji Hideaki vagyok.
*Mutatkozik be illedelmesen.*

*Sunny csak üldögél a tóparton mozdulatlanul..hallja ugyan h valaki közeledik de nem törödik vele így tovább nézi a tavat és a benne néha-néha a tófényén megvillanó halakat.Egyszer csak az a valaki akit hallott megszólal és ez ah ang ismerős neki hisz már találkozott a fiúval*
-Szia!
*fordul meg Sunny és az érkezőre emeli tekintetét közben megcsillan egy-két hajszála ami annyira sötétben nem látszik*
-Áhh Neji
*egy kisebb mosoly a fiúra*
~hmm ezek szerint nem ismert meg..~
-Sunny vagyok.Gondolom még emlékszel rám.Velem találkoztál legelőször*
*megint mosolyog majd a tófelé fordul*
-Nem ülsz le?
*kérdi közben a mellette lévő üres helyre pillant mivel azt szánta a fiúnak de persze nem kötelező leülnie*
-Hogy vagy?
*kérdi kiváncsian majd a fiúra pillant*

*Neji jobban megnézi az előbb sötétségbe burkolózott alakot és cak most veszi észre,hogy ki az.*
-Jajj bocsáss meg nem láttalak rendesen már elég későre jár.
*Mondja kicsit szórakozottan ,majd leül a lány mellé ahol a vízbe nézve saját tükörképe néz vissza rá.*
-Hát köszönöm meg vagyok, csak még nem szoktam hozzá teljesen a bentlakásos iskolai élethez.
*Mondja mosolyogva a felhők mögül lőbújó hold sugarai a víztükörről visszaverődve kicsit világosabbá teszik az esti órát.*
-Veled mi újság?
*Kérdi érdeklődve a lányt,hisz akárkinek izgalmasabb programjai lehetek ,mint neki. Nem keveredik ő sehova,majd a sors betájolja őt a helyes irányba.*

*Sunny csak legyint*
-Ugyan semmi baj,megesik az ilyen.Meg igazad van kicsit késő és valami meleg sincs
*mondja mosolyogva majd kicsit összehúzza magán a kabátot*
-Tudod hogy van a megszokás..vagy megszoksz vagy megszöksz..én az elsőt választam.Amúgy én is kicsit nehezen szokom mert nem nagyon mentem el még otthonról több hónapra.De majd minden megoldódik
*A víz felé pillant*
-Velem?Áhh semmi kicsit fáradt vagyok már és persze élem napjaimat.
-Úgy látom te se nagyon mozdultál ki ebben a pár napban.Persze lehettél kint hisz én nem voltam így nem láttalak de mindegy
*mondja kicsit értetlenül*
-Szóval érthetően is megfogalmazom voltál valamerre a birtokon belül
*elmosolyodik és az égre néz ahol megpillant egy két csillagot hiába néhol egy kicsit felhős közben a hajának egy két tincsét csavargatja ami épp nem a hajgumival van összezárva hanem kilóg onnan*
-Tényleg amúgy honnan jöttél?
*néz kiváncsian Neji-re de a hajcsavargatást nem hagyja abba*

-Igen ,igen . én is megfogom ,majd szokni csak amíg kevesen vagyunk ,kicsit fura.. mármint olyan nagy ez a kastély és szinte elveszik benne ez a pár ember.
*Ecseteli észrevételét Sunnynak.*
-Tokyoból való vagyok ,ebből fakadóan még furább nekem ez a környezet technikai vívmányok nélkül, kicsit még elveszettebnek érzem magam.
*Mosolyog azon ,hogy eddig észre sem ettem mennyire függ az elektromos kütyüktől és ,hogy életét nagyban befolyásolták ezek idáig,de ezentúl minden máskép lesz. Az ösztöneire fog halgatni és látni azt ,amit senki más, nem hiába lett látó, ennek oka van és ő eleget teszz ennek.*
-Ha már származásról kérdeztél te se maradj ki a jóbol.Te honnan jöttél?
*Kérdi vidáman ,majd diszkréten ásít egyet.*

-Tokyo hmm az jó hely igaz csak egyszer voltam ott de nekem tetszett
*mosolyog majd szemei érdekesen megcsillanak*
-Hogy én?Hát az egy hosszú történet.
*megint mosolyog majd inkább az égre néz*
-Mint ahogy hallottad a nevem az nem valami japán.Angliából jöttem,jöttünk.Londonból csak volt egy kis összetüzés a nagyszüleinkkel.
*Nem mond el mindent Sunny erről nem nagyon beszél és csak egy két ember tudja részletesen mi is volt így csak egy nagyon-nagyon rövid összefoglalót mond a fiúnak*
-És így idejöttünk Japánba jó messze Angliától.Amúgy Kyotoban költöztünk miután eljöttünk Londonból
*Hangja olyan semmit mondó,nem törödöm.MAjd fel áll Neji mellől*
-Ha nem nagy baj én távozok aludni.Örültem a találkozásnak.Jó éjszakát
*Int a fiúnak és elindul a szobájába aludni*

*Neji figyelmesen algaja Suny történetét,majd a lány elköszön.*
-Semmi gond.Én is. Jóéjt.
*Mondja ,majd felkecmereg és megindul a kastély felé ,hisz ő is álmos és ideje lefeküdni.Éassacsakán eltűnik az előtér hatalmas bejáratánál ,ahol nem is olyan régen lépet be első alkalommal. Hát igen, azok a rég szép idők.*

*Mikor a nap már lefelé igyekezett az égbolton, és a virágok már becsukódni készülődtek, csak akkor gondolt olyat az iskola új gyógynövénytan tanára, hogy meglesse miféle ez a tó. Daisy már a késői időhöz öltözködött. Szoknyáját és pólóját leváltotta hosszú farmerre, és egy pulcsira. Egészen jól állt neki, mintha csak ráöntötték volna, pedig ez nem így volt mindenki tudhatja. A kastélytól nem messze találta meg azt a hírhett tavat amihez ma este igyekezett elmenni. Kék vize elképesztően szép volt. Zöld növények vették körül azt, de a nő meglátott egy helyet ahova éppen beférhet. Odament, majd levette cipőjét és zokniát, és leült a partra. Lábát a kecs mozgatta, de most amikor nem látta senki sem őt elenyészően helyezte csak belel a vízbe azokat. Langyos víz körbefonta lábfejét. Lágyan simogatta minden oldalról. Daisy igazán jólérezte magát, és nem is akarta távozni onnan egyenlőre. Tehát csak ült két kezére támaszkodva, és lábát a vízbe lógatva. Felnézet az égre, mit a lemenő nap sugarai aranysárgára festettek. ~Nem sokárra feltűnnek a csillagok, csak bekell sötétedni még~ A tanár abban reménykedett hogy mihamarabb átveszi az uralmat az éjszaka a nappalon, hogy a ragyogó csillagokat tanulmányozhassa.*

[Másnap]

*Gwendolyn csicsergő madark hangjára, és a meleg napsugárra ébredt. Lába a tóban lógott. Mikor kinyitotta szemét megdöbbent. ~Mi??Itt aludtam kint?~ Rögtön felült, kihúzta mancsai a hideg vízből, és fölvette cipőjét. Majd leguggolt a parta, és a víz fölé hajolt, hogy megnézze tükrében a haját. Itt-ott fűszálak álltak ki belőle és össze volt kócolódva.*
-Hát ez most gyönyörű...*bosszankodott a haját látva. kezével kicsit átfésült, majd felállt. Most ruháját vette kézbe. Csak néhol gyűrődött meg, ezért azzal nem is foglalkozott sokat. Fogta magát, és nagy léptékkel eltűnt a kastély ajtajában.*

-Áhh szóval ott voltál Osaka közelében.Kár hogy nem jöttél be magába a városba,szerintem nagyon szép hely.
*Mondja közben már az udvar fűvét taposák és haladnak a tó felé.Lehet hogy nem a legszebb külső szemből nézve de Sunnynak nagyon tetszett az új város mikor odaköltöztek.*
-Amúgy bírod még?Kicsit fáradt lehetsz az útól vagy te bírod az ilyet?
*Sajna Sunny nem igazán szereti az hosszú utakat.Nagyon lefárasztják és után nagyon sokáig alszik.De ezek szerint Billy szervezete nagyon jól bírja.Kicsit se látszik rajta hogy fáradt lenne vagy egyébb probléma akadna nála*
-Áhh és meg is érkeztünk
*Így igaz már elérték a kis házikót ami a tó felett van.Sunny imád itt lenni főleg teliholdkor.Annál nem is lehetne szebb ez a hely*
-Hát szerintem érdemes ezt az utat megjegyezni mert nagyon szép a tó főleg éjszaka.És ha telihold van.Én általában akkor jövők le,egész nyugtató.Bár nem hiszem hogy te a nyugalmat szereted
*Mosolyog egyet.Ismeri a fiúkat és az öccse se egy nyugodt lélek.Inkább izgága,mindig mindent fel akar fedezni mint valami régész.Lehet hogy Billy is ilyen még Sunny nem tudja,hisz még csak most ismerte meg a fiút*
-Szerintem üljünk le.Vagy esetleg jót állsz magadért.Nyugi itt nem kell olyan kényelmetlenül ülni mint az ebédlőben.
*Már megint mosolyog,kicsit feltűnt neki hogy bent Billy eléggé kényelmetlenül érezte magát.Valószínűleg nincs hozzá szokva az ilyen étkezéshez.De szegénynek meg kell szoknia.Majd helyet foglal Sunny és a víz felett lgatja a lábát,közben várja hogy Billy is társuljon hozzá persze csak akkor ha nem állni akar*

[ még kedden]

* Egészen addig figyelmesen hallgatja a lányt, míg oda nem értek a tóhoz. A fiú érdeklődve néz szét, s bár nem látszik különösebben, azért figyel ő Sunnyra is. A lány leül mellé, Billy viszont, talán kissé álmodozó tekintettel nézi tovább az eget, meg természetesen a tavat. Teljesen úgy viselkedik, mintha most egy kis időre megszűnt volna neki a külvilág, láhatóan tetszik neki a hely. Ám hangulata hirtelen megváltozott, bár lehet ezt Sunny nem veszi észre...hisz csak néhány pillanatot fürdőzik régi emlékei között, mikor magányra vágyva egy hasonló helyhez menekült, lázadó szívének megnyugvást keresve.
Úgy egy perccel később aztán, újra játékosan elmélkedő tekintettel néz le Sunnyra, majd egyik kezére támaszkodva leül mellé. Itt újra csak egy pillanatig nézi a lányt, félő, hogy a táj ismételten magára vonzotta Billy tekintetét.*
- Tényleg szép...jól le lehetne rajzolni. Bár talán igazad van, egy teliholdkor majd tán ellátogatok ide. És, nem, nem különösebben vagyok fáradt. * Hangja most egészen halkabb mint amit a lány megszokhatott tőle, bár nem mutatja érdekesen hat neki Sunny kedves kérdése. Megszokta már, hogy tőle nem kérdeznek effélét. Bár, hogy őszinte legyek nem is szokott hozzá.
A druidás lány másik megjegyzésére halkan, röviden felnevet, majd fejét kissé oldalra dőltve ránéz, játékos félmosolya újra előkerült.*
- Hát csak észrevetted?

*Sunny nagyon nem zavartatja magát,nem igazán érdekli ha nem figyelnek rá.Bár biztos benne hogy Billy azért mutat valami érdeklődést csak most ámul-bámul és felfedezi taiki csodálatos birtokát.Mert valóban csodálatos.
-Rajzolni?Szeretsz rajzolni?
*Hmm még egy ujdonság.Egy fiú rajzolni,érdekes tulajdonság.Nem sok olyan fiút ismer aki szeret rajzolni.Bár ők lehet hogy gyerekesek és azért.*
-Én zongorázni tudok.De rajzolni hah.Elém raksz egy papír maximum firkálgatok rá
*Valóban nem ért a rajzhoz bár a zongorához annál inkább.És azt még szereti is*
-Hát tudod elég jó a megfigyelő képességem,és ha nem itt éltél akkor tényleg kényelmetlen lehet elsőre.Szóval csak nyugi majd megszokod.
*Mosolyog Billyre majd a tavat kezdni nézni.Lábait inkább felhúzza.Valahogy nem szeretni ha valamelyik lénynek a gyomrába landoljon a lába.Biztos elég kellemetlen érzés lenne.*
-Amúgy szereted tavakat?Mert ahogy látom elég nagy érdeklődést tanúsítasz irántuk.Vagy csak rosszul látom?
*Vicces is lenne ha nem érdekelni Billyt a tavak és tengerek hisz egy olyan országba nőtt fel amit körbe határol a víz.Igaz Sunny is olyan helyen nőtt fel így ő is rajong a tengerekért.Még jó hogy olyan helyen van a város ahol élt,ott is sok víz van.ÉS jó messzire el lehet látni.Az már maga a csoda.*
-Ha már említetted a rajzot gondolom szoktál rajzolgatni ezt-azt.Meg tudhatom mi lehet az az ezt azt?
*Kérdi mosolyogva majd belebámul a tóba ahol halacskák úszkálnak ide-oda.Kezével kitapogat egy követ ami mellette van és beledobja a vízbe.*

- Néha jól jönnek. Áh, csak régen rajzolgattam, mostanában nem. Csendéleteket, embereket...* Utolsó szavai valamiért titokzatosabbnak hatnak, mint mikor általában beszél, noha eredetileg nem ilyennek szánta őket. Ám az is érezhető most meglehetősen szűk szavaiban (nem mintha máskor oly sokat beszélne) hogy ez a téma egyáltalán nincs ínyére. Egyszerűen nem szereti felzavarni múltját, főleg nem egy olyan helyen ahol egyébként is úgy jönnek az emlékek, mint víz dagálykor. De, hisz ezt Sunny honnan is tudná...Bár egyelőre nem is felétlen kell. Így, inkább megpróbálva elkerülni Sunny további ezirányú kérdéseit, most Billy ragadja meg a beszélgetésben szerencsére beált néhány pillanatos szünetet.*
- Egyébként te hol is születtél? Mert, már bocsánat, de egyáltalán nem vagy olyan, mint egy átlagos japán lány. Remélem tudod mire gondolok...* Itt azonban érdeklődő barna szemeit is Sunnyra helyezi, még most is vizsgálgatva a lány arcát. Talán most látja először a lány úgy, hogy nincs, legalább egy apró mosoly a száján.
Valóban nem hasonlít egy japánra, Billy is remélheti hát, hogy ha esetleg mégis itt látott napvilágot, a lány nem fog megsértődni Billyre. S nem, nem csak azért, mert így talán nem találna vissza. Mert, bízik annyira emlékezőképességében, hogy mivel már másodjára járta meg az iskola küszöbét, talán visszatalál innen is. Au előtérből pedig már azért egyáltalá nem valami nehéz megtalálni a Kutatók kis alagsori "fészkét".
Mikor Sunny beledob egy követ a tóba, Billynek összeugrik a szemöldöke.*
- Várj, szólj ha tévedek de szerintem itt vízi állatok élnek...talán nem kéne dobálni bele mindenfélét, hidd el csúnyán meg tudjuk járni. * Hangja nem aggodalmaskodó, sokkal inkább tényközlő, bár azért pont egy druidától nem várta volna, hogy megzavarja az állatok nyugalmát...Főleg ha azok az állatok kifejezetten veszélyesek is lehetnek. *

* Egy smaragzöld köpenybe burkolózott alak tűnik fel ebben a délutáni órában az udvar területén.Álmatag szemei szinte világítanak .Vajon mi az oka annak, hogy ilyenkor jár itt ez az ifjú?Talán az áálmatlanság lehet ennek az oka,hisz mást ssem csinált egész héten ,mint aludt és a kastélyban járkált, s közben megismerhette annak csodás vagy éppen rettenetes titkait. A fiatal Neji a tó felé veszi az irányt,majd meglepődve veszi észre,hogy nincs egyedül. Nem csodálkozik ezen,hisz megérzi általában az iyleneket és most is valahogy gy volt ez.*
-Szerbusztok
*Odaszól a két ismeretlennek,majd most veszi észre,hogy nem is olyan ismeretlenek ,vagyis egy ismeretlen és egy Sunny.*
-Jéé.. Sunny szia nem ismertelek fel.
*Mosolyog a lányra,majd kérdés nélkül ledobja magát az évfolyam társai mellé.*
-Jajj bocsánat. Neji Hideaki.
*Fordul a fúhoz,majd zavartan a mosolygás és kábulat ül ki arcára.*

-Értem én nem tudok rajzolni és valószínűleg már nem is fogok megtanulni.
*Há ha nem akkor nem beszélünk erről.Tovább hallgatja a fiút közben tekintete ide-oda járkál.*
-Itt születtem japánban,de a szüleim angolok.Amint látod a nevem se épp japános.Bár a Sunnyt mondhatjuk annak talán.Igazából nem is tudom honnan ered.De nem ez a lényeg.A szüleim angliából költöztek ide mielőtt megszülettem.És igen tudom mire gondolsz.
*Jó régen volt az is.Igazából nem tudja hogy miért jöttek ide,de nem is érdekli.Tökéletesen megfelel neki japán.Nyüzgő élet mindenhol.Lehet hogy wales se egy csendes ország de Sunnynak ez tetszik és nem is igazán akar innen elmenni.Tekintete kérdőn pillog Billyre mikor olyan érdekes vizslatja.Megvonja a vállát és ennyivel letudja ezt az egészet.Ha valamit akar kérdezni a fiú majd csak megszólal*
-Meg lehet,de csak nem akarnak belőlem lakmározni.Nem egy finom falat lennék az biztos.
*Mosolyog majd egy kicsit tényleg elgondolkozik.Talán nem kéne beledobálni nem akar hal vacsi lenni.*
-Oké de ha nem akarod akkor nem dobálom,de szerintem nem ennének meg tényleg.
*Még egyszer a tóra pillant majd hirtelen valaki megzavarja a harmóniát.Először csak a fehér szemeket látja de már tudja is hogy ki közeleg feléjük*
-Hát ezért szép hogy már meg sem ismersz.Amúgy szia Neji.
*Üdvözli drága évfolyamtársát.*
-Hogy vagyunk?Jó régen nem láttalak már.
*Valóban.Utoljára is itt találkoztak.Azóta nem igazán jött ki Sunny se csak most Billy kedvéért hogy megmutassa neki a tavat*

* Figyelmesen hallgatja a lányt, a végén csupán egy hosszút bólint neki, s egy elnyújtott ahha-t hallat. Igazából nem is akar mást hozzászólni, felesleges lenne. De akkor mégiscsak jól sejtette. Fantasztikus. Ahogyan az is, hogy Sunny mégiscsak belátta, hogy nem egy veszélytelen dolog köveket dobálni, egy varázslényekkel nyüzgő tóba...Bár talán tényleg neki van igaza, ezt nem tudhatják. Billy azonban, ekkor ásít egyet. Úgy néz ki, talán fáradtabb volt, mint gondolta, s a hosszú út is valószínüleg jobban odatett neki. Lehet, hogy később kéne a vizilényekről társalogniuk...Éppen szólna is, hogy talán jobb lenne, ha ő most elmenne, ám ekkor új jövevény érkezik. Az elsőéves kutató hirtelen meglepettsége csupán összevont tekintetén látszódik. Nem lehet kérdés, ez a hirtelen reakció valószínüleg az ismeretlen szeme felé irányul. * ~ Érdekes szemek...Mintha már láttam volna hasonlót * Végül aztán csak megjelenik egy apró félmosoly az arcán, kitárja kezét, egy kézrázás, nomeg természetesen egy bemutatkozás erejéig.*
- Üdv, Billy S. Carrey, örvendtem! Azonban...* Mondata félbeszakad, ahogyan lassan feltápászkodik. *
- Azonban szerintem én most elmegyek. Hosszú utam volt, kérlek Hideaki te se vedd zokon hirtelen távozásomat. További jó csevegét! * Még egy utolsó bocsánatkérő biccentés, Sunny felé pedig egy kedves integetés, majd hátat fordít évfolyamtársainak, s elindul visszafelé.
Reményei szerint sikeresen visszatalál az előtérbe, onnan pedig le az alagsorba, de. Van egy kis probléma. Nincs, hol aludnia...*

*Neji csak mosolyog Sunnyn .Igaza van a lánynak , hisz elég rég volt kint ráadásul egy kastélyban élnek és igazán meglátogathatta volna Sunny-t,de ő ilyen magányos fajta szeret gondolkodni és vizsgálgatni a már nem is oylan frissen az ágyán feltűnő könyveket.*
-Elmész?
* Néz a felé bólintó Billyre, majd ő is elbúcsúzik ugyan azzal a gesztussal.*
-Úgy néz ki ketten maradtunk.
*Mondja magaelé bámulva, majd jobban összehúzza magán a köpenyt,hisz ahogy lemegy a nap kezd hűvösebb lenni,nyár ide vagy oda.*
- Hogy vagy mostanság?
*Veti fel a témát Neji néhány másodperces csönd után, majd a tavat kémlelve észrevesz egy kisebb csapat elég esetlenül festő lényt.*
-Nézd.
*Mutat az állatkákra,akik igen csak furán festenek halszerű testükkel és úszóhártyás,gömbölyded testükhöz képest aránytalanul hosszú és vékony lábaikkal.*
-Ezek plimpyk asszem. Nagyon bénán néznek ki ,nem?
*Közben az állatsereg céltaéanul menetelt a kristálytiszta tó alján.*

*Felkapja a fejét mikor Billy távozni készül,kicsit meglepetten éri de megérti,hisz nem régen érkezett biztos elég fáradt lehet.Nincs olyan közel Wales.És a hosszú út valóban fárasztó hatással van.Az is csoda hogy eddig bírta és nem aludt el miközben Sunny magyarázott neki össze-vissza.Lehet hogy már reggelre nem is fog belőle semmire emlékezni,Sunny vagy valaki más megint mondhatja el neki.*
-Rendben menj csak és remélem visszatalálsz,ha valami gáz van itt megtalálsz még minket szerintem.Jó éjszakát.
*Mosoly és integet a távozónak.Figyeli még el nem tűnik a fiú árnyéka.Kicsit féltő érzés van benne hogy Billy nem fog visszatalálni de ezt legyűri magában.Ha valami baj lenne úgy is visszajönne nem de?Hát lehet hogy nem..Nem ismeri még a fiút ezért bár mit ki lehet belőle nézni.Miután Billy eltűnt Sunny Neji felé fordul hisz egy kérdést kapott tőle amire illene válaszolni*
-Velem nem sok.Amint látod az újakat szedem össze.Valahogy mindig akkor jelenek meg mikor én óhajtok egyedül sétálni.De hát ez van.
*Valóban.Ahányszor elindul a szobájából mindig egy újba botlik vajon miért?De legalább segítő kész és nem orditja le őket hogy menjetek és találjátok meg azt amit kerestek.Ezt is megtehetné de annyira azért nem bunkó*(^^)
-És veled mi a helyzet?Gondolom nem sok.
*Valószínűleg nem téved hisz ha ki is merészkedett a szobájából Sunny akkor nem nagyon találkozott senkivel.Csak egy magában sétálgatott a kastélyban.Ami nem is volt annyira szörnyű.Egy kis magány senkinek sem árt.A nézd szóra lekapja az égről a tekintetét mivel eddig a csillagokat bámulta.Szemei nagyra nyílnak a látottaktól*
-Szerintem jöttek megbosszulni azt amit tettem
*Átlagnál is vékonyabb hang hagyja el a száját.Bár nem sok minden megbosszulni való van hisz csak egy követ dobot be de lehet hogy ő a védőhadsereg akik megvédik a tavat a betolakodó kövektől*
-Jahhh biztos azok lehetnek.De ugye nem fognak kiugrani?
*Kérdi közben a lábaira ül és úgy bámul a vízbe.Érdekes póz lehet de ez most kicsit sem érdekli.Inkább azok az izék a vízben*
-Hát..valóban elég furik.Talán tényleg nem szeretik az emberi husit.Nem akartam hal kaja lenni
*Miért ki akarna?De ezek meg se tudnák enni Sunnyt.Nem olyan nagy de nem is kicsit.A szájukba biztos nem férne be.Aztán látja hogy tovább úsznak a halacskák.Visszaül a normális ülésbe de a lábait már nem lógatja le a víz felszíne felé.Nem kockáztat.*
-Kezd egyre hidegebb lenni nem de?
*Ő még nem fázik de azért érzi a bőrén.Szereti a hideget.Főleg az éjszakákat.Csend és nyugalom.Sehol senki.Bár ki tudja mik leskelődnek a fák közül.Milyen érdekes kis állatkák*
-Olvastál valami érdekesnek mondható könyvet mostanában?Mert gondolom nem sakkoztál a szobádban hanem valami hasznosabbat.Mondjuk azt sem tudom h tudsz sakkozni szóval még arra is lehet lehetőség
*Mosolyog Nejire.Kíváncsi hogy mit szokott olvasni a fiú.Sunny is már egy rakat könyvet kiolvasott és jó lenne valami érdekeset és újat keresni.*
-Valamikor a könyvtárba is el kellene nézni.Nincs kedved majd eljönni?
*Kérdi,egyedül nem akar menni.És reménykedik hogy Neji is vele tartana.*

-Hát ráhibáztál. Nem sok, de szeretek itt lenni, olyan nyugost és bármikor sétálhatok egy nagyot vagy birtokba vehetem a kristálygömböket és a többi eszközt.Annyira imádom, az szinte leírhatatlan. Otthon nem igazán engedták a szüleim,hogy ügyködjek, mert tapasztalatlan vagyok szerintük, no meg kicsit ügyetlen. Nem tehetek róla,hogy első bűbáj kísérletemben leégettem a családunkban öröklődő tekercsek részét, pedig cask a sepregetést akartam megúszni.
*Mondja morcosan ,majd észreveszi,hogy mennyire elkalandozott,hisz ez már rég nem a mik történtek veled,amíg nem találkoztunk kérdésbe tartozott...Sunny tekintete láttán hatalmas mosoly tűnik fel arcán.*
-Biztos vagyok benne,habár nem tom mit tettél ,de egy millió százalék ,hogy ezek a vérszomjas kis bestiák téged akarnak.
*Majd mikor kiélvezte a pillanatot sóhajt egyet,majd elégedett kijelentést tesz.*
Kizártnak tartom,hogy téged akarnának és elég buták is ahoz ,hogy beszú tervet szövögessenek.
*Mondja kedvesen, hisz az ,hogy ő ismeri az itteni állatokat nem azt jelenti,hogy nagyképűsködnie kell ,mert Sunny nincs ezzel így. Ennyi erővel Sunny is tehetné ,ugyan ezt,mert Nejinél biztos jobb pálcaforgató...Felfigyel Sunny kérdésére. Neji nem érzi a hideget,mivel rajta van smaragdzöld köpenye,ami elég széles ahoz,hogy ketten beférjenek alá, ezért nagylelkűen felajánlja Sunnynak köpenye egy részét,de ha a lány nem akar osztozkodni ,akkor maz egészet is megkaphatja.*
-Valami érdekeset?...hmm.. hát volt egy könyv,de szerintem az téges nemm érdekel annyira. A helyes látásról és a látomások értelmezéséről szólt.Így visszagondolva nem volt olyan érdekes,de nem bírtam leteni, lehet mert szükségem van rá a mindennapokban. TE viszont biztos olvastál valami érdekeset.
*Néz kíváncsitekintette a lányra, s közben arcán megjelenik a tipikus Neji-s mosoly az a kissé bamba, kissé álmatag féle ,de semmiképpen nem lehet rá mondani ,hogy bárgyú csak olyan jővőbe tekintő, olyan tipikusan csak rá jellemző egyszóval Hideaki-féle tudom,hogy olyan amilyenre gondolok,csak tudnám milyen mosoly.*
-Könyvtárba? Remek ötlet, ha te is ráérsz elmehetünk ,ami szerintem hamarosan bekövetkezik vagy lehet neked mozgalamasabbak a napjaid ,mint nekem.
*Újra a tükörsima vízre teknt,majd az égre, remélve,hogy meglát valami érdekeset ,amiről tudna beszélgetni Sunnyval.Most valahogy elapadt az amúgysem nagyon hozamképes "szóáradata",habár kinek mi a sok ,lehet más arra gondol ,hogy hú .. mikor fejezi már be a sok fölösleges dumát ,mí mások jéé.. de hallgatag biztos nincs rendben valami. Viszont ez nem így van ám csak neveltetése és kultúrája miatt olyan amilyen.*

-Mit csináltál?Leégeted a tekercseket?
*Alig bírja visszatartani a nevetését.Eltudja képzelni hogy Neji szülei milyen mérgesek lehetek*
-Akkor nem csodálkozok hogy nem engedték használni ha fél házat leégetted,főleg azokat a régi tekercseket.Hát eltudom képzelni a szüleid arcát.Bár gondolom akkor te nem tartottad annyira mókásnak.
*Mosolyog ismét közben a vizet bámulja.Neki nem voltak ilyen gondjai.Szülei engedtek neki mindent,de csak ha ők is ott voltak.Bár Sunny nem igazán szeretet varázsolgatni csak úgy.És igaz neki sepergetnie se kellet.Azt megcsinálták a kúrián lévő házimanók.*
-Mi?!?!?!Ezek tényleg megesznek?
*Szemei hatalmasak lesznek még az átlagnál is nagyobbak,úgy pillog Nejire.Megijedt de ki ne ijedt volna meg ha azok a valamik meg akarják támadni.De aztán kiderül nincs semmi veszély csak meg akarták viccelni.*
-Héé ez nem ér..engem nem ér megijeszteni
*Játékosan meglöki Nejit,nagyobbat is ütne,de nem óhajtja visszakapni.Bár kételkedik abban hogy Neji olyan aki visszaőt.Maximum egy fiúnak de egy lánynak…elég abszurd lenne.De aztán lehet hogy félre ismerte Nejit*
-Tudod hogy gonosz vagy.Kiélvezted az én ijedtségemet mi?
*Kérdez vissza felvont szemöldökkel.Nem..nem sértődött meg.Ő nem olyan hisztis tyúk aki egy ilyen miatt megsértődik de azért kérdőre vonni kérdőre vonhatja Nejit,ha már jól kiszórakozta magát*
-Én nem értek az állatokhoz,de ahogy látom te annál inkább.
*Tényleg nem ért hozzájuk.Mondjuk csak egy kettőt szeret de azokat ismeri.A többi meg nem is érdekli.Még az is lehet hogy fél tőlük.Itt vannak példának ezek a plimpyk.Ocsmány dolgok de már megijedt tőlük.Ki tudja mire képesek,főleg ha nem ismeri őket az ember.De ha már ilyen jó könyve van Sunnynak,az az Neji aki talán oda-vissza tud mindent róluk,akkor már félni nem érdemes.Mivel kérdésére nemet kapott,hát érdekes is lenne ha Neji fázna egy akkora köppenyben.De ha Sunny fázni kezd majd úgy is szóvá teszi.*
-Ohh persze érdekes könyvet.Mire elolvastam őket azt hittem beleszédülök.Ennyit arról hogy otthon a könyvtárban izgi dolgok vannak.Hát tévedtem.Bár volt ami érdekes volt de ezek..amiket elhoztam,borzalmasak.Amúgy a bájitalokról olvastam egy két dolgot meg a csillagokról.De semmi izgi.
*Ha olvasásban meg lehetne halni akkor Sunny már valamelyik temetőben feküdne.Annyit olvas hogy csak na.De legalább lefoglalja magát és nem pocsékolja el az idejét minden agy leszívó hülyeségre.Nem egy könyvmoly és nem is egy stréber.Csak szeret sok mindent tudni ami még valamikor biztos hogy a hasznára fog válni.*
-Áhh remek.Köszi,köszi.Egyedül nem akartam menni.Ki tudja mi van a könyvtárban.Valami könyv mumus elkap és végem.
*Könyv mumus mi?Ez is megint az agyának egy kitalációja.de legalább nem lehet rá mondani hogy nem élénk a fantáziája*

*Neji arcán hatalmas gyermeteg mosoly jelenik meg a mumus szó hallatán,majd amilyen gyorsan jött a mosoly olyan hamar el is tűnik,hisz végig gondolva tényleg lehetnek mumusok a könyvtárban ,hisz ebben a kastélyban bármi előfordulhat,akár az is ,hogy egy szellem ellibben a következő pillanatban előttük,na jó ennél lehetnek rémisztőbb dolgok is,mint például sellők megrohamozzák Sunny-t és Neji-t ,majd elragadják őket és jót szórakoznak a szárazföldi lényeken ,míg ők természetes környezetükben vígan lubickolnak.*
- Előfordulhat,hogy szembetalálkozunk egy "könyv mumussal",de szerintem biztos nem azért van a személyzet,hogy vígan éldegéljenek , s közben nézzék,hogy ijed halálra a diákok többsége.
*Neji nagyot sóhajt, majd a sóhajtás ásításba csap át, mire ő a szájára csapja a kezét.*
- JAjj... ezer bocsánat csak elálmosodtam. Biztos a friss levegő az oka. mindig rám tör az álmosság ,ha sokáig szellőztetem a fejem.
*Egy pillanatnyi csend után a Hideaki fiú ismét megszólal.*
- Asszem épp itt az ideje,hogy mind a ketten felmenjünk a szobánkba, gondolom te sem vagy már olyan friss ,mint reggel ráadásul már a köpeny alatt is hűvöskés az idő, no meg holnap is lesz nap.
*Egy kifejezetten álmos mosoly ,majd lassan feláll .*
-Nos akkor viszlát Sunny,majd ha találkozunk meg beszéljük a könyvtáras úgy részleteit,addig is vigyázz magadra. Szia és jóéjszakát.
*Még integet Sunnynak,majd egy adag séta után eltűnik a szem elől ,miközben a kastély bejáratához ér,ahol felmegy a toronyba,majd nem sokára szobájában terem.*

*Hát ki tudja.A szellemek még nem lennének vészesek.Mesélnének egy két izgi dolgot legalább.De a sellők hát…lehet hogy halkaja lenne belőlünk,viszont előtte biztos jól eljátszanának velünk,mint a kisgyerekek a babákkal*
-Vicces lenne ha összefutnánk vele.Inkább befogom a számat és több érdekes gondolatomat ki se mondom mert még valóra válik.
*Biztos nem azért vannak hogy végig nézzék hogy hogyan halunk meg egy mumus által.De aztán ki tudja hogy merre vannak mikor őket megtámadják.Lehet hogy éppen teát iszogatnak valahol és jól eldumálják az időt.*
-Semmi.Én is kezdek álmos lenni.Ez az idegenvezetőség nem egy pihentető meló szóval nem vagy egyedül aki mindjárt elalszik.
*Kicsit már ő is kezd álmosodni.Kicsit..legszívesebben már most az ágyában landolna és három hétig fel sem kelne*
-Annyira nincs hideg.De ha akarod menjünk.
*Nem ellenkezik mert egyetért a fiúval.Meg amúgy se örülne egy nyári náthának.Bár talán hamar kikúrálnák ha lemenne a gyógyítóhoz.Ha lemenne.De csak ha mivel nem szeret semmi fajta orvoshoz járni.Mindig is utálta őket hisz egyszer csak úgy is kigyógyulna.Vagy így vagy úgy.Egyszer úgy is mindennek vége van majd pont egy betegségnek ne lenne.Érdekesen nézne ki.Sunny is feltápászkodik,leporolja ruháját*
-Rendben majd megbeszéljük a részleteket.Írok vagy nem tudom majd jelzek valahogy.Szia,neked is.
*Mosolyog Nejire,int neki de ő még egy kicsit marad.Zsebre tett kézzel bámul az égre.Majd miután valóban kezd fázni elindul vissza a kastélyba hisz ideje lenne aludni.Időt nem tudja,de nem is érdekli.Holnap addig alszik ameddig akar.Vagyis ameddig nem kelti fel valaki mert akar tőle valamit.Bármikor bármi közbe jöhet.Hamar felér a szobájába ahol már várja az álom*

//Időn kívüli játék Odette Helsingorral//

*Egy fiatal iwakus fiú sétál a tó felé. Igaz, nem tudja, hova megy, így nem is tudhatja, hogy amerre sétál, egy tó van. De ez most lényegtelen, a fontos az, hogy megy, a saját lábán, nem tolószékben, és ráadásul egyedül. Azaz segítség nélkül, a gyengébbek kedvéért. Na mindegy, szóval a hosszú ideig tartó kastélyban, pontosabban Iwaku alagsorban tartózkodás, és olvasás, tanulás, levélírás, valamint egyéb fontos(nak nem mondható, legalábbis, drága user szerint) tevékenységek megviselték a srác hajókötél-idegeit. Igen, neki is szüksége van néha arra az átkozott friss levegőre, amiben tulajdonképpen csak az érkezése napján volt része.
Végre a tó közelébe ér, és zsebre tett kézzel, unottan sétál tovább. Már vészesen közel van a vízhez, és egyesek azt hihetik, hogy totál idióta a szentem, amiért januárban akar megmártózni. De a szemfülesebbek észrevehetik, hogy lassan elindul a tó partján, még mindig talárja zsebébe dugott kézzel. Vajon mit akarhat? A válasz egyszerű: semmit.*
- Nem igaz, hogy hónapok óta most dugom ki először a képem a kastélyból, és most is hideg van!
*Ez után cifrán elkáromkodja magát, olyan szavakkal, ami talán nem illik egy iwakushoz. Kicsit furcsa elképzelni a negyed-véla fiút, mint egy kocsist, de hát ez van. Mondjuk igaz, attól, hogy úgy beszél, még nem az.*

*Egy vörös buksi, és egy kicsike bőrönd jelenik meg a kastély környékén - avagy a frissen érkezett Odette, és az ő cuccai. Persze, nem új diák ő itt, Japánban, csak véletlenül az évkezdés óta immár' vagy huszadjára járta meg a külföldnek nevezett földdarabkák egyikét. Most éppenséggel, a változatosság kedvéért ismét a jó öreg Írországból jön, Swenn nagyitól. Neki kell többek között vörös hajtincseiért köszönetet mondania, noha az asszony már teljesen alkalmazkodott a hideghez, avagy feje is fehér most már.
Az aprócska bőrönd igazán nem nehéz, hiszen csak pár ruhadarabot tartalmaz, éppen annyit, amennyi egy rövid kirucc'-hoz nélkülözhetetlen. Fogalma sincs miért, de elég jól érzi magát. A kezdetleges lehangoltsága, és semmi kedve valahogy elszállt, ottmaradt Irhonban, helyette kapott egy nagy adag energiát, aminek segítségével még arra is képes, hogy kisebb-nagyobb ugrásokban haladjon léptek helyett. Igen, szökdécsel, és ha még ez nem lenne elég, mellé dúdolgat is. Greensleeves.
Szépen lassan megérkezik, poggyászát háta mögé húzza, és megáll egy pillanatra. Nem tudja eldönteni, hogy élvezze az enyhe januári időjárást, vagy inkább azonnal spuri be a melegebbe. Hmm... Bár könnyebb lenne az utóbbi, éppen ezért dönt az előbbi mellett, azaz marad, és fotoszintetizál. Nem sokáig, csak éppenséggel meglátogatja a tavat, meg a parkot, és már megy is be. No, persze ez nem feltétlenül ilyen egyszerű, de legyen, így dönt Odette.*
- Bonjour.
*Éppenséggel elcsípte a fiú nem túlságosan formai megnyilvánulását, de mint már fentebb említve volt, jó kedve van. Nincs kedve kötekedni, viszont ember - lány - lévén hajtja valami ösztönös kíváncsiság, hogy mi késztethet valakit ilyen dühre ezen az általa szépnek titulált napon. Így csak megáll Olivér mögött, és kiszámíthatatlan szájszeglet rándulással néz.*