Étkező

Az Előcsarnokból nyílik balra egy ajtó,melyik egy tágas helyiséget rejt. Ez az étkező. A berendezés a tipikus japán hagyományokat örzi. Belépve muszáj kezet mosnod, illetve levenni a cipődet. Az asztalok olyan alacsonyak, hogy egy speciális széken térdelve tudod csak elfogyasztani az ételedet. Nincsenek szakhoz,illetve beosztáshoz kötve az asztalok, bárki ülhet bárhová, bár azért nem illik a tanárokkal egy asztalnál ülni.
Az alapvető (illem)szabályokat tartsd be az étkezésnél. Az elemózsia úgy jelenik meg, hogy kimondod mit kérsz és ott terem a tányérodban. Nem csak japán elemózsiát kérhetsz. :) Ha a késed és a villád(pálcikát esetleg) szorosan egymás mellé,párhuzamosan teszed a tányéron, azt jelenti, hogy nem krész többet. Ha nem teszel így a tányérodban mindig újabb és újabb adagok jelennek meg.

*Hideaki izgatottan lép be az tkezőbe ,majd az otthonos környezet láttán elégedetten vigyorog.Leveti lábáról papucsait ,majd caphozsétál és alaposan megtisztogatja kezeit és az egyik sarokban lévő asztalhoz,megy ahol helyt foglal.*
~Hm...Mit is egyek?Valamit ,amit tuti nem kapok általában reggelire.Hm...~
* Aztán szürke szemeiben fény csillan meg. *
-Friss Croissant és tejeskávé.
*Mondja ,majd megjelenik a gőzőlgő péksütemény egy adag vajjal és a gőzölgő tejeskávé.*
~Nyami, nem mintha nem minden nap ilyeneket ennék...~
*Gondolja,majd késsel kettévágja a töltetlen ropogós süteményt és ken rá egy kis vajat,majd jóízűen falatozik belőle,néha leöblíti egy-egy korty tejeskávéval.HAmarosan elfogyott az étel és már csak egy korty maradt az italból is. MEgissza hát,majd feláll és nyújtózik egyet, hogy megmozgassa elmacskásodott tagjait, de miért nem megy sétálni valamere,ha úgy is mozgásra vágyik? Hatalmas a kastély és rengeteg felfedezni való vár rá. Ennek a sugallatnak a hatására elindul az udvar felé ,majd a tónak veszi az irányt.*

*Mikor visszaértek a földszintre a fiú kérdő tekintetével találta magát szemben.De nem gondolkozott sokáig hogy hova is menjenek.Így csak intett a fiúnak hogy kövesse.Szerencséjük volt hogy az étkező szintén a földszinten van és valahol felettük két emelettel.Így hamar el is értek Sunny által kiszemelt célhoz.*
-Nos gondolom éhes vagy ezért nem is nagyon gondolkoztam a következő megállón.Ennél jobb hely neked se kellene
*Egy kisebb mosoly az arcon majd belép a helységbe ahol leveszi a cipőjét és elindul kezet mosni.Ez alapszabály ezért muszáj betartani.Kezeit szépen tisztára mossa na mintha olyan koszos lenne de azért fő az elővigyázatosság.Aztán miután úgy döntött hogy megfelelőek a mancsok elindul egy asztalt majd leül is*
-Remélem meg felel ez a hely
*Kicsit kérdőn pillant Billyre de ha nem tetszik neki a hely akkor máshova ül,ez egyáltalán nem érdekli a lányt,így is tudnak kommunikálni mivel senkit az égvilágon nem zavarnának azzal hiszen itt egy árvalélek se tartozkodik most.Sunny kicsit sem ezért inkább csak valami iszik*
-Egy forró citromos tea
*Mondja majd megjelenik előtte a kívánt ital,különböző hozzávalókkal:cukor és egy fél citrom.*

* Mikor belépnek a helyiségbe, Billy csupán egy Hmm-t hallat, majd felvándorolt szemöldökei kíséretében követi Sunny minden egyes tevékenységét. Kissé idegennek érzi magát a helyen, hiszen ő nem szokott hozzá a japán szokásokhoz, s valójában semmi köze nincs a japán életmódhoz de...ha már itt van, a játékszabályok szerint játszik. Miután kezét is megmosta, immár fekete zoknijában ül le Sunnyval szemben, legalább az ételkérés módja ismerősként köszön neki vissza.*
- Én kérek egy...egy nagy tál sültkrumplit, hozzá rántothúst. * Az asztalon azonnal megjelennek a kívánt dolgok, kiegészítés képpen pedig egy doboz ketshup, valamint majonéz. Billy elégedett mosollyal nyugtázza ezt, s bal kezébe véve a villát, rögtön enni kezd. Pár falat után azonban Sunnyra néz, elmosolyodik majd így szól.*
- Ne hidd, hogy csak ilyeneket eszek de...hogy őszinte legyek, igazából nem sok közöm van a japán életmódhoz...* Mondata végére lazán megvonja a vállát, s elvigyorodik. Mielőtt folytatná az evést, vacsorája mellé még "rendel" egy korsó vajsört, aminek köszönhetően, egyre növekvő bajusza kis segítséget kap. Ezt természetesen, szintén egy vigyor kíséretében letörli a mellékelt szalvétával.
A tányér tartalma rohamosan fogy, már csak a fele adag van meg az eredetihez képest. Ekkor tart újra szünetet a fiú, ezúttal egy kérdés keretében.*
- Egyébként te honnan is jöttél?


// Hütő //

*Aki nem szokott hozzá annak valóban fura lehet.Először Sunnynak is fura volt de otthon már hozzászokott az ilyesfajta étkezéshez.Meg lehet szokni,Billy talán nem fog belehalni.Miután Billy is fejet foglalt Sunny kíváncsian figyeli mit is rendel a fiú.Hát totál meglepő dolgokat sültkrumpli és rántothús.Ha most Billy ránézne akkor biztos hogy érdekes tekintettel találná magét szemben.Szinte Sunny a homlokáig felhúzta a szemöldökét.Oké is meg van rá.A sültkrumpli még oké de a hús?Sunny vegetáriánus így jó hogy ellenzi a hús evést.*
-Nyugi edd ha neked jól esik.Én vegetáriánus vagyok szóval megfelel a rizs meg egy két köret hozzá.De húst..huh márn em is tudom hogy hány éve nem ettem.Bár nem is kívánom.
*Volt egy érdekes eset..és azóta nem igazán kívánja bár kikívánná utána..*
-Amúgy szerintem érdemes megkóstolni a japán ételeket,egész finomak.
*Valóban va negy két nagyon finom dolog köztük ami még talán Billynek bejönne*
-Én itt élek japánban Osaka városában
-Amúgy ez a Tywyn hol van?Sajnos nem vagyok nagyon jó földrajzból és még nem is igazán hallottam erről a városról.
*Mindent Sunny se tudhat de kiváncsi hogy vajon merről jött is Billy.*
-És tetszik úgy maga japán szigete?
*Érdeklődik,most nem sok kérdés jut eszébe ez is csak egy volt a messzeségből*

* A vegetáriánus szóra hirtelen felkapja a fejét. Szemöldöke, hasonlóan mint társáé, most neki is felugrott. Szája még félig tele van, úgy húzza el, mintha csak lassított felvételben kezdené el rágni az ételt. Majd hirtelen újra visszatér eredeti "tempojába". Meglehetősen vicces kinézete lehet...de ugyan, minek foglalkozzon már vele? El nem tudja képzelni, valaki hogyan is élhet hús nélkül...ám inkább nem szól semmit. Sunny magándolga mit kíván enni és mit nem, épp ezért nem is kérdez rá. A lány ekkor kérdezgetni kezd, Billy pedig (kezében a villával) úgy dönt egy kis időre szünetet tart vacsorájában. Úgy is alig van már benne. Apró, fogkivillantos félmosoly, majd átveszi a stafétát. *
- Hát, elhiheted az évek alatt szerintem nem egyszer fogok japán koszton élni...De őszintén szólva nem is vagyok túl válogatos. Tywyn? Walesben, az Atlanti-óceán szomszédságában. De, ha már itt tartunk, Osaka merre van? * Csak remélheti, hogy jól ejtette ki a nevét, hiszen az egy dolog, hogy a japán életmódhoz nem szokott hozzá az már más dolog, hogy a nyelvét sem tudja igazán. Míly szerencse hát, hogy most angolul társaloghatnak! És azért is sűrűn hálálkodhat(na), mert jó nyelvérzéke van. Így, az esetleges japán ismerőseit nem becézgeti majd különböző érdekes nevekkel.
Az utolsó kérdése viszont elgondolkozik, majd egy cseppet csalódott arccal néz újra a lányra.*
- Hát, hogy őszinte legyek nem sokat láttam még belőle, csupán kettő várost, annak se kifejezetten nagy részét. De...Sunny, ha szépen megkérlek elárulnád, mit csináljak ha már nem kérek enni? El fog tűnni magától, vagy ki kell, hogy vigyem valahová? * Értetlenül kis maradékos tányérjára, valamint majdnem üres poharára néz. Kezdi felettébb idegesíteni, hogy ilyen ostobának kell, hogy mutatkozzon a druidás lány előtt.*

*Hát tényleg elég poénos arculat volt..Billy ne nagyon csodálkozzon ha Sunny szája néha-néha megrándult,csak a nevetést akarta visszatartani.*
-Ilyen messze van?Wáóó nem gondoltam volna hogy ott van.Osaka?Japának a Csendes-óceáni részén lent délen.Amúgy egyél csak nem akartalak meg zavarni
*Feltűnt neki hogy Billy lerakta az evőeszközöket és ráfigyelt.Egyáltalán nem akarta zavarni.Jól ejtette ki a város nevét szóval olyan vészes dolgokat nem fog bénázni.De azért még is biztosabb egy angol nyelv mint egy nyelvbotlásokkal teli japán nyelv.Bár Sunnynak az angol és a japán is úgy mond a vérében van.Az angol a szülei lévén a japán meg a lakóhelye miatt.*
-Jahh uhh azt nem tudod.Hát az evőeszközöket rakd egymás mellé majd eltűnik
*Magyarázza a fiúnak.Mintha azt olvasta volna Sunny a táblán és neki a múltkor úgy tűnt el így biztos hogy úgy kell.Amúgy meg Billy nem ostoba csak még nem volt nagyon japánban és ez egyáltalán nem zavarja Sunnyt.Sok kezdő van,nem kezdheti már mindenki úgy az iskolát hogy mindent tud,főleg ha máshonnan jött.*
-Szóval csak egy két várost láttál.És melyikeket?Esetleg Tokyot?
*Gondolja hogy azt láthatta hisz az a főváros bár több nagy város is van a szigeten.*
-ÉS szeretnél még valamit megnézni?Mondjuk a tavat?
*Kérdezi Billyt,szívesen megmutat neki egy két érdekes és szép helyet.Legalább valami kis tudása legyen japánról*

* Ahogy a lány mondja a város nevét, autómatikusan beazonosítja, hogy kb. merre is lehet a lány lakóhelye, miközben az evőeszközöket szorosan egymás mellé teszi vízszintesen, ahogyan Sunny is tanácsolta az előbb. S valóban...a tányér néhány másodperc múlva eltűnik, csak úgy, mint a korsó. Billy egy pillanatra elvigyorodik, s felnéz a lányra. Aki minden bizonnyal a válaszokat várná, ám úgy néz ki Billy figyelmen kívül hagyta a kérdéseket. Szerencsére azonban hirtelen mégis észbekapott, pillanatnyi zavar se jelentkezett arcán, egyszerűen megvonta vállát. Érdekes szokások...*
- Tulajdonképpen nem. Fukuoka-n voltam, majd később Kobe-n. Az, ha jól néztem a térképet múltkor egész közel van Osaka-hoz...* Nos igen. Úgy néz ki a főváros eddig kimaradt az életéből, reményei szerint azonban megadatik neki, hogy bepótolja Tokyo látványát, bár lehet, hogy nem fog annyira tetszeni neki. A japánok világa érdekes, kíváncsian szemlél mindent ott, ám nem kifejezetten ragadta úgy magával, mint esetleg egy másik nép. Megesik.
Sunny kérdése éppen jókor jött, ugyanis Billynek most kezdett el zsibbadni a lába, s ezt kis fészkelődése közben valószínüleg úgy is észrevette volna a lány. Így viszont betudhatja annak, hogy beleegyezett, s éppen készül felállni. Nem is igazán érti, hogyan lehet ilyen helyzetben hosszabb ideig ülni...de majd megszokja ő is, ideje van rá. *
- Persze, mehetünk is. De tőlem ne kérdezd mit szeretnék, fogalmam sincs milyen helyiségek vannak erre. * Immár tényleges szándéka felállni, ám már a lánynak is. Miután pedig a cipő is a helyére került, elindultak kifelé.*

*Egy pillanatban nyílik az ajtó, és egy fáradt zilált Kacuko Sakurai lépeget be , akinek óriási szüksége van valamilyen ételre. Maga mögött húzza nagy bőröndjét, vár az emberek nem így szoktak mutatkozni általában az étkezőkben, most kénytelen. Ráadásul farmergatyáján zöld fűfoltok éktelenkednek, és kezén karcolások, hála az parkban történő elvágódásnak. Amint meglátja, hogy egy étkezpféláébe ért, egyből felgyorsítja a lépteit.*
-Áh, étel, méghozzá a finom fajtából! De jó dolog! Tömény élvezet! *Suttogja maga előtt, miközben leül az egyik padra, és kényelmesen elhelyezkedik. Annyi étált lát egyszerre, hogy nem is tudja, mit egyen. Úgy látszik, gyomra is így van vele, mivel eddigi hangos korgása hirtelen elnémult, és most elvan magában is, nem tud betelni a látványnak.*
-Nyámi! *Kiáltja Saku, lehet, hogy túl hangosan, de nem zavartatja magát, hanem nekiesik egy szendvicsnek, melyben van sajt, tojás, sonka, és valami fűszerkeverék. Egyből beleharap egy nagyot, aztán mégegyet, és ezt addig folytatja, míg el nem fogy a szenyója.* ~Isteni volt!~ *Gondolja magában nagy mosollyal, majd vesz még egyet, becsomagoloja egy szalvétába, és feláll az asztaltól. Megfogja a bőröndjét, majd elindul kifelé az étkezőből, most már mosolyogva, hogy találjon valami alvóhelyet magának.*

* Olivér sétál az étkezőbe, igen jókedvűen. Leül az egyik asztalhoz, és "rendel". *
- Egy tányér húslevest kérek...
* Hozzákezd a falatozáshoz, és nem figyel semmi másra. *

*A húsleveses Iwakusnak társasága lesz, ugyanis jelen pillanatban pont Sayu sétálgat az étkezôbe. Nayon elgondolkodhat, ugyanis nem veszi még észre a fiút. Belép, becsukja maga mögött az ajtót és leveszi a cipôjét. Azt a szép magassarkú Fifth Avenue cipôt. Kezet mos, ahogyan minden étkezô elköveteli és beljebb lép, miután kezeit megtörölte egy törülközôben. Ma egy farmernadrág van rajta, kissé lazábbra vette a stílust, meg egy sötétzöld garbó. Haját kiengedte. Sóhajt egyet, hogy miért, azt nem tudja, de sóhajt és végre valahára leesik neki, hogy nincsen egyedül. Odalépked húslevesbe merült fiúhoz, majd megköszürüli a torkát. Igazából tanár-diáknak nem kellene egy asztalnál zibizabálniuk, de Sayut, akinek szociális kontaktus hiánya van per pillanat, nem kifejezetten érdekli.*
-Szia.- *Köszön Olivérnek.* -Csatlakozhatok?- *Eléggé biztos benne, hogy nem küldik el a fenébe, így leül a fiúval szemben. Kicsit úgy néz ki, mint egy diáklány, aki kissé elegánsabban akart ma öltözni top és mini helyett. Lehet, hogy még komolyan annak nézik majd. Végülis alacsony, aranyos, mosolygós, túlméretetzett óvodás kislány, aki imádja az édességeket. Ez Sayumi.*
-Hasegawa Sayumi vagyok.- *Mutatkozik be, majd megmondja az asztalnak, hogy ô bizony egy tányér krumplisalátát kér tésztával és vízzel. Egyenlôre vár az evéssel, hátha komolyan mégis ki akarják dobni az ablakon a szemeteskukába.*

//Idôn kívüli játék //

* Olivér észre sem veszi a közeledő tanárt, csak amikor már leül mellé. *
- Persze, ülj csak le. Cziegler Olivér, de hívj csak Olivernek.
* Szemmel láthatóan fel sem tűnik a fiúnak, hogy az imént egy tanárt tegezett le. *

*Igen, igaza volt, Olivér nem küldi el a tornyokba, hogy ugorjon le onnan, de azért a tegezésre meglepôdik. Sejti, hogy nem tudja a fiú, hogy ô egy sensei és ô fogja megbuktatni BIT-bôl //muahahaha xD//, tehát beszáll a játszmába. De csakis amiatt, mert majd látni akarja a fiú arcát, mikor a tanteremben vagy máshol majd kiderül, hogy hopsz, Sayu haverod tanci néni igazándiból. Neki is fog a krumplisalátájához meg a tésztához, de mikor harmadszorra sem sikerül felemelni valamit a pálcikával, kissé kiborul.*
-Na ez nem leht igaz!- *Fakad ki.* -Emegyek pár évre Angliába azt utána már enni sem tudok!- *Morcosan beledöfi a pálcikát egy krumpliba és felemeli. Meglepi, hogy rajta marad a krumpli. Sunyi mosollyal elkezdi döfködni a dolgokat, majd leeszi ôket a pálcikáról. Nem éppen példakép az evôs ügyekben. Még jó, hogy nem rizst kért. Még mindig meglátszik rajta, hogy imádja az angol kosztot.*
-Jah, ömm, igen, örvendek.- *Enyhe fáziskésés, aranyos mosoly, feldöfött krumpli, igyen, ez Sayu.*
-Szóval, mondd csak, Olivér-san, melyik szak tagja vagy?- *Kérdezi érdeklôdve.*

* Ohó, nem lesz miért megbuktatnia, hisz nem ad rá okot//// Egyelőre érdekes tekintettel nézi Sayumi kreatív krumplidöfködését. *
-Szegény krumpli. Nem tudnád rögtön felszúrni arra a pálcikára? Ne kínozd már, rossz nézni!
* Na igen, Olivér sosem tudna egy növényt bántani. Ő szigorúan húsevő. *
- Egyébként Iwakus vagyok.

*Sayu drágánknak nem kell ok. Ha szimplán gonoszkodós kedve van, nem csak a krumpli bánja, hanem a diákjai is. Gonosz tanárnéni. Mindig úgy tesz, mintha tökre megértô meg laza lenne, de utána meg kegyetlenül lecsap legkésôbb a vizsgáknál. Kegyetlenke. A ovo-lacto-vegetáriánus nénike sikeresen a szájába transzportálja a krumplit és diadalmasan meg is eszi, miközben a következô krumplit próbálja feldöfni. Ekkor kommentálja Olivér.*
-Nem kínzom én. Ha nem akar rögtön, ô baja. És ha már kínzásról beszélünk, melyik állatot kellett valakinek kipuffantania, hogy meg tudd enni azt a levest?- *Rettentôen gonosz mosoly és a második krumpli is vándorol Sayu szájába. Gyorsan megrágja és megeszi, hogy tudja kommentálni a "gonosz néni"-megjegyzést.*
-Nem vagyok néni! Kikérem magamnak!- *A megjátszott felháborodás ellenére rávigyorog Olivérre, aki nem is tudja, mennyire fején találta a szöget.*
-Iwaku, az Lilyan szakja, nem?- *Gyorsan észbekap, hiszen ô most diák. MEgköszörüli torkát.* -Akarom mondani, Semmeswiesen-senpai a szakvezetôd, nem?- *Lázasan gondolkozik már most, hogy mit válaszoljon, ha Olivér netán rákérdezne, melyik szakos. Eléggé gáz lenne, ha azt állítaná, hogy Iwakus, hiszen ô azt sem tudja, hogy hol van a klubhelyiség és ha Olivérnek netán az az ötlete támadna, hogy menjenek oda, jól leégetné magát. És ekkor jut eszébe Yo, akit múltkor látott elesni. Jól van, most ô az egyetlen, akirôl tudja, hogy melyik szakot vezeti, tehát most rá hivatkozik.*
-Én Waizus vagyok. Tudod, Iino-sensei a szakvezetôm.- *Meséli nagy lelkesedéssel. Színésznek kellett volna mennie... Megint beledöfi a pálcikáját egy krumpliba.*
-Te, Olivér-san, légyszi senkinek se mondd, hogy nem sikerül már pálcikával ennem, jó?- *Csak ne kérjen cserébe szívességet.*

//Bocsi, most jutottam géphez:S//

*Kibámul az ablakon, és egy kis leves kicsordul a szájából... Gyorsan fog egy szalvétát, nehogy a gonosz tanárnéni meglássa. Bár lehet, hogy észrevette. Mindegy. A következő ablakon is kibámul. Meg az azutánin is. És így tovább...*
- Jól van, na, én csak megjegyeztem... És ezt az állatot rögtön megölték, lehet, hogy nem is érezte. Te meg itt döfködöd azt a szegény krumplit.
~ Növényzabáló.~
- Nem is mondtam, hogy néni vagy! Csak annyit m ondtam, hogy rossz nézni...
~Szerezz hallókészüléket...!~
*Hehe, Olivér, a rossz kisfiú? Nehéz elhinni, de úgy tűnik, igaz.*
- Igen... Az övé.