Előtér

*Ahogy belépsz az iskola hatalmas ajtaján ,egy annál még nagyobb teremben , az előtérben találod magad.Ahogy belép valaki szinte ertölpül az óriás falak között. Szinte sugárzik a helyből a misztérium. A hatalmas csarnokot gyertyák világítják meg,mint az egész iskolát,hisz itt nincs semmiféle elektromos kütyü, sőt elektromos áram sincs.Az előtérből egy lépcsősör vezet a fensőbb emeletek felé, illetve egy az alagsorhoz.Több másik ajtót s találsz ezek mind-mind más helységbe vezetnek. EGy azétkezőbe, egy a betegszobába, egy a társalgóba és egy a bálterembe.*



*Az előtér közepén egy varánusz fekszik békésen, akit mellesleg Lingnek hívnak és aki beosztja a diákokat csak fel kell kelteniük,de ha valaki a beosztáson kívül mást is kér tőle azt morcosan helyben hagyja. Arra vannak a prefektusok ,hogy szobához kísérjenek. Az bizony nem az ő feladata.Egy gépezetként működik ,ami meglátja az előtte álló lény tulajdonságait és asszerint be is osztja.*

*Nakamura boldogan bólint barátnőjének. Igen! Végre kész és megcsinálták! Megépítették az iskolát,amit még gyerekkorukban elterveztek. Eddig nem volt rá alkalmuk, hiszen tanultak még ők is, na meg fejlesztették a tudásukat, hogy majd tovább tudják adni a jövő nemzedékének. Erre azonban várniuk kellett, hiszen nem volt pénzük az iskola megépítésére. Igazából a helyet sem tudták,hogy hová tegyék,csak azt,hogy valahol Japánban. Most történt egy szomorú tragédia: Youri-nak meghalt a nagypapája, aki viszont nagyon gazdag volt. A fiúra hagyta minden vagyonát,aki nem is volt rest és szólt a barátainak, hogy építhetik az iskolát. Sikerült megtalálni az ideális helyet. Pár hónap alatt bűbájok segítségével megépítették és meleg otthonná varázsolták a kastélyt. Néhány embert már fel is vettek, sőt diákot is. A nő ennek nagyon örül. Belépve az előcsarnokban találja először magát, amit még félkész állapotban látott utoljára. A földszintet ő alakította ki, ám ez a helyiség Youri feladata volt. Szép munkát végzett.
Kumiko nagyot sóhajt, majd mosolyogva szétnéz az óriási csarnokban.*
-Ez is olyan gyönyörű! Remélem,hogy mindenkinek fog tetszeni!
*Pálcájával lerakja a bőröndjeit,amik eddig lebegtek előtte. Berohan a csarnok közepére, kezeit az égnek emelve fogog körbe és körbe. Az ajtókat nézvén már tudja,hogy mi hol van. *
~Már csak gyerekzsivaj kell ide és teljes lesz az összkép!~
*Gondolja,majd ezt a véleményét megosztja a kedves kollégákkal.*

*Youri nagy léptekkel halad a barátai mellett ,majd csak mosolyog mikor azok ámuldozva figyelik kivülről az iskolát.*
~Hát igen , csodás munkát végeztünk.~
-Ez mind a mi érdemünk... Méltán nevezhetjük otthonnak.
*Mondja ,majd bemennek a fő ajtón és boldogan látja,hogy ez a helyiség is lenyűgözte a hölgyeket,hisz ez volt az utolsó hely amit megcsinált, igaza kívülről befelé építkezés praktikusabb lett volna ,de ők mégis ezt a módszert választották...Youri elővesz zsebéből két kisebb kockát, majd a földre dobja azokat. Csodák csoádájara, amint földet érnek akockák átváltoznak két méretes bőrönddé.*
-Nah az még nekem is hiáynzik az összképből...
*Sóhajt egyet, majd elmosolyodik.*
-Kaptam levelet a felvett személyzettől. Hamarosan ők is jönnek.
*Örömmel az arcán néz végig még egyszer a művükön és elképzeli, hogy milyen is lessz az mikor már betölti a gyerek sereg és javában foylik a munka.*

*A nő eléggé elfáradt a hosszú seprűútban. Sosem szeretett igazán repülni, mivel eléggé fél a magasságtól. Épp gondol egyet, hogy elköszön a barátaitól, és nyugovóra tér,amikor furcsa dolog történt. Elsötétül minden és megjelenik egy szellem,akit eddig még sosem láttak. A fiatalon meghalt gésa kékes fényben úszott be. Egy pillantra valami ijedtségszerüséget érzett. Nem tudta mire vélni ezt az egész szituációt. Szóval egy szellem... és nem örül... mondjuk ki örülne, hogy megbojgatják a nyughelyét. Akitől vették ezt az óriási területet egy szót sem szólt örjöngő szellemekről. Lehet direkt titkolta? Kitudja. A fiatal lány olyan gyorsan lebegett tova, mint ahogy megjelent. Kumiko először szótlanul állt és meredt maga elé. Nem is tudja,hogy mit mondjon a többieknek. Egy hang nem jött ki a száján. Nem is az ijedtségtől,inkább a döbbentet tette ezt az amúgy eléggé beszédes fiatal nővel. Végre magához tér a döbbenetből.*
-Na erre nem gondoltam... nem fog nekünk ártani...remélem...
*Böki ki. Nem csak a megdöbbenés tette ezt vele, hanem a fáradtság is. Majd holnap elintézik. Nincs kedve most szellemet keresni ilyen késői órán. No meg ilyen hosszú út után. Nem szeretné elküldeni a kastélytól, hiszen egyéni joga,hogy merre lakik,de örülne neki, ha nem ijesztgetné a diákokat. Mivel nem mindenki tudja tolerálni ezt a viselkedést. Meg sokan nem is varázsvilágból jöttek. Nagyot sóhajtva fordul ismét a kollégáihoz.*
-Szerintem inkább elteszem magam holnapra. Rettentő fáradt vagyok! A kisasszonnyal pedig holnap beszélünk. Csak nem robbantja ránk a kastélyt! Sziasztok, jóéjszakát!
*Köszön el, majd Lillyan is bejelenti,hogy fáradt. Így a két nő egyszerre indul aludni fel a második emeletre, ahol elvállnak útjaik.*

*Youri higgadtan és teljesen tiszta fejjel várja az eseményeket.*
~Egy halott gésa... kigondolta volna?~
*Épp beszédre nyitná száját ,de a nőalak már el is tűnik így hát nem maradt lehetőség a kompromisszum kötésre, hisz ha van egy öreg kastéyl miért is ne jönne jól egy öreg szellem is.Egy néhány másodperces némaság után Kumiko megszólal.*
-Rendben. Te is mész Lillyan? Jól van, akkor én visszagyújtogatom a gyertyákat, mejd utána én is felmegeyk a hálómba.
*Mondja a lányoknak akik közben elmennek . Yo mégegyszer körbetekint a sötét folyosón ,majd elmosolyodik.*
~Milyen érdekes események fognak történni még itt...~
*Gondolja ,majd előveszi kabátja zsebéből pálcáját.*
-Lux !
*Mondja erőteljesebben és avarázslat hatására egy csilárnyi gyerty ismét pislákol és sejtelmes, már-már misztikus fénnyel árassza el a helyiséget. Egy adag Lux után Yo ásít egyet ,majd egy pálcasuhintással a bőröndjei ismét kis kockákká lesznek, amiket betesz a zsebébe és elindul az emeletre ahol eltűnik szobájának ajtaja mögött.*

*Kumiko ma is korán kelt,hiszen nem szeretett volna egy percet sem elmúlasztani a napból. Meg kínváncsi volt,hogy mit rombolt szét a szellem. Eléggé aggódott emiatt, nehogy valamit elpusztítson. De reméli,hogy csak a szája nagy. Nem örülne,hogy ha a diákok elhagynák az iskolát ilyen incidens miatt. Szeretné a nő szellemével megbeszélni a dolgokat. Sokkal jobban szereti a békét, és vele lehet kompromisszumot kötni. Egyáltalán miért halhatott meg ilyen fiatalon? Mi érhette? Mióta lakhat itt? Rengeteg a kérdés fogalmazódott meg a nőben.*
~Végülis maximum lesz egy kopogószellemünk... vagy mink...~
*Gondolja mosolyogva. Ma komolyabban van felöltözve,mint tegnap, mivel az egyik dolgozójukat igyekszik köszönteni. A tegnapi mugli farmer és pulóver után, ma kimonóban van és a haját kontyba fogja. Így szigorúnak tűnik,pedig egyáltalán nem az. Komolynak is látszhat. Nos... a maga módján az. Nem szeretne gyengének látszani a diákok szemében. A gyerekek könnyen úgy érezhetik,hogy nem tud fegyelmet tartani, mivel fiatal, sovány,de legfőképp nő. És ezért sokan nem veszik komolyan. Amikor a tanulmányait mélyítette az iskola miatt,akkor bizony sokan hibbantnak nézték,hogy egy nő mit keres olyan elhagyatott tájakon, ahol még a férfiak sem szívesen járnak. Kumiko sem ment szívesen,de ha ezt kívánta a kötelesség, akkor megtette.
A kezében egy mappát szorongat, ami az idős nő önéletrajzát és jelentkezését tartalmazza. Amikor beér az előcsarnokba,akkor látja,hogy az még teljesen üres. Ennek nagyon örül, mivel nem szeretné megvárakoztatni az alkalmazottait. Pláne,hogy ma még ketten fognak érkezni. Hirtelen eszébe jut,hogy ki van e alakítva a nőnek valami szállás. Aztán megkönnyebülten sóhajt, mivel Youri megcsinálta a hölgynek. Megáll a bejárati ajtó előtt és vár.*

*Valami kis pont látszik az égen ,ahogy egyre jobban közelít az iskolához, vagyishát szélsebesen köletít az iskolához és kishíjján neki is megy az egyik toronynak....*
-Héjjhahóó te!! mondom állj meg... első dolgom lessz kettétöretni ,ha nem bírok veled!
*Rivallja le az öregasszony az engedetlen seprűt és lassacsakán sikerül is leszállnia.*
-Nah azért mondom.
*Néz a seprűre ,majd táskájából elővesz egy görbebotot ami a méretének megflelő.Aztán zsebéből előveszi a testéhez mérten aránytalanul nagy varázspálcát és a csomagjait magaelőtt lebegtetve belép a kastélyba.*
-Szép kis kóceráj igaz a csaászári palota kicsit nagyobb volt..,de ezek a mai fiatalok inkább emeleteket építenek ,hogy spóroljanak... mindent lekicsinyíteek ...Noh .. hun van itt az idegen vezető.
*Megpillant egy az előtér közepén fekvő varánuszt és közelebb botorkál hozzá ,majd erősen a fejére csap.*
-HEjj .. felkelni te! mi az istent keres itt ez a dög?
*Kérdi magától ,majd a varánusz mérgesen felnyitja szemeit.*
-Kérem alásszan itt én vagyok az ami mindent tud.. és ,ha nem bánja maga nem diák tehát ,most vissza alssszom.
*A varánusz épp visszahajtani készul a fejét ,mikor a recxsegő hang rivallóan megszólal.*
-Igen??? Visssssza alsszol?? Mindjárt kapsz olyan vissssza alvást!!!.. Keríts nekem elő egy alapítót ,de azonnal sipirc vagy nem sokáig lesszel varánusssz.
*A gyík szélsebesen elrohan a bálterem ajtajáig és onnan fejét kidugva várja a fejleményeket. Miharu asszony a jólmegtermett bőröndjéhez megy és ráül.Eközben nem veszi észre ,hogy az ajtóban végig ott állt az egyik munkaadója a három közül*
-Na micsoda rendszer folyik itt.. nem baj ,majd én meg unrefolmálom ezt a helyet.. nem lesz itt lazsálás ,vagy nelegyen a nevem Yoshikuni Miharu!!
*Mondja magának ,s közben a kezében lévő görbebottal hadonászik ,aki most látná valószínű azt hinné ,hogy valamilyen helikopter tanolyamról jött.*
-Hol van az a gyík már..
*Hátranéz ,majd végre valahára észre veszi az ott álló Kumiko-t.*
-Jajj kedveském maga itt van? Miért nem szólalt meg ,hogy itt áll?...Hogy is van az a mondás? Néma kutyának apja fája ? valami ilyesmi...
*Mosolyogva közelebb emgy a fiatal nőhöz ,majd idős ,remegős és ráncos kezét felé nyújtja.*
-Örvendek kedveském,de ha nem szólal meg ,hogy fog itt maga irányítani.
*Mondja ,majd jobban szemügyre veszi a nőt.*
-És ilyen vézna csípővel ,hogy fog gyereket szűlni .. Ejnye kézbeveszem magát is.. Egyébként tetszik a hely. Maradok. A táskámat vigyék a szobámba még körbenézek.
*Mondja ,majd sunyi mosoly jelenik meg az arcán ,hisz ,hogy is mondhatna ilyet egy alkalmazott, habár tőle még ez is kitelik.Mindenesetre remélni való ,hogy Kumiko nem veszi zokon a vicceskedvű öregasszony megjegyzéseit.*

*Kintről halk mojolás hallatszik. Kumiko érdeklődve figyeli az ajtót, ami hamarosan ki is nyílik és egy alacsony,idős boszorkány lépett be rajta. Egyből el is kezdett magyarázni az őrt fekvő varánusznek, sőt kicsit meg is suhintotta annak buksiját. Kumikonak tetszika np tempreamentuma,határozottsága. Bár a modorán lenne mit fejleszteni. A fiatal tanerő annyira belemerül a nénin való mosolygásba, hogy el is felejtette üdövözölni. Egy pillanatra mégszélesebbre húzódik a mosoly a száján. Mivel a nemzetközi iskola,ezért várható,hogy lesznek itt amerikakiak is. És közölük a legtöbb eléggé szemtelen. Na azt megnézné szívesen. No meg mivel itt az iskolában le kell venni a cipőt majdnem minden helyiségben. A japán nebulók még csak-csak eleget fognak ennek tenni... na de a nyugatiak... lesz itt móka. Csak kissé furcsának tartanák,ahogy nézni a takarítőnőt,amint korholja a gyerekeket és kineveti őket. Jó volna láthatatlannak lenni. Láthatatlan? IGEN! Egy újabb cél,amire eddig nem is gondolt. Nagy falat lesz, de nem baj. Ha 10 év, mire megtanulja, hát 10 év. Ha 20 akkor legyen húsz! Már el is tervezi,hogy utána jár ennek a dolognak. Közben végre hagyja szóhoz jutni az idős nő. Kumiko is kezetnyújt neki.*
-Üdvözleten Nakamura Kumiko! Ööö... Néma gyereknek anyja sem érti a szavát arra gondol?
*kérdi kissé mosolyogva,amit hamarosan abba is hagy,nehogy megkérdőjelezze ismét a vezetői képességeit. Végül folytatja a magyarázatot.*
-Örülök,hogy elvállalta az állást. Kell ide egy kis szigor!
*Mondja kacsintva, majd a Bálterem ajtajába néz és rámosolyog a kis állatra.*
-Ő egyébként Ling. Azért ül itt, hogy beossza a diákokat a szakjukra. Rendkívül értelmes lény. És szobatiszta nem kell aggódni miatta!
*Folytatja kacsintva. A varánusz még nem mer közelebb jönni,ami teljesen jogos, hiszen fél egy újabb fejbecsapástól.*
-Nos a szobája az első emeleten van, a raktár végében. Jómagam még nem láttam,Iino szenszei csinálta, bízom az ízlésében. Lakja be kedve szerint, ha valami hiányzik, csak szóljon és odavisszük! Nos jómagam mennék, ha nem gond, mivel nagyon fáradt vagyok! A bőröndöket felviszem! Jóéjszakát!
*Azzal a bőröndöket lebegtetve elindul fel az elsőemeletre, ahol lepakolja a táskákat.Aztán továbbhalad a másodikra,ahol egy kiadós tusolás után elteszi magát holnapra. Sok dolga van, hiszen akkora várják a gyógyító házaspárt. No meg lehet,hogy 1-2 diák is ideér és azokat is istápolni kell kicsit. Pláne ha megjelenik a szellem...*

*Miharu asszony még vet egy morcos pillantst a gyíkra ,majd a nála jóval magasabb Kumikora néz.*
-Igen igen valami olyasmi akkor ,mi is a másik ,noh ,de mind egy nem vagyok otthon az újkori mondásokban.
*Vigyorodik el a nő és erre ráncai olyanok lesznek mint egy jókl megszikkadt aszalt szilva ,de nem is csoda,hisz 82éves., de lélekben sokkal, de sokkal fiatalabb,hisz nem úgy nevelkedett ő ,hogy elhagyja magát.*
-Köszönöm kedveském ,nekem is lekelene tusolnom a repülő út nem tett jót a ráncaimnak ráadásul ez a nyamvadt seprű is rekoncátlankodott.*
-Egyébként szivesen jöttem. Inkább vagyok itt ,minthogy a házsártos anyósommal üljek otthon.
*Ismét mosoly jelenik meg az arcán . Te jó ég ,ha ő 82 éves mmilyen idős lehet az anyósa.. nah jóü ebbe jobb belese gondolni ,reméljük nem valami ezermester,mert a végén még felveszik gondnoknak és az ő jelleme biztos rosszabb ,mint ezé a hóbortos vénlányé...Kumiko felviszi a bőröndöket Miharu pedig barátságosan int utána, majdfelkapja földről a seprűjét és remegős léptekkel elindul felfelé a lépcsőn ,majd lassan el is tűnik és a szobájában lefürödve ,még kipakolja ruháit és személyes tárgyait,majd bebújik az ágyba aholazonnal elis alszik és hangos horkantásokkal együtt biztos valami jót álmodik.Közben Ling előmerészkedik az ajtó mögül és nagyot fújva visszatelepszik őrhejére.*

* Megjelenik a maga "égbetörő" magasságával. Sétlgat össze-vissza.Ekkor nyílik a nagy faajtó. Megáll, és elindul az ajtó felé. Egy diákot pillant meg. Magas a fiú, nagyon is. De ő kedvesen, mosolyogva odamaegy hozzá, és szbaelegyedik vele. Nem zavarja, hogy sokkal alacsonyabb.*
- Szia! Látom új vagy. Hogy hívnak? Amint látom Kutató lettél. Ohh, majd elfeledkeztem: Lillyan Aurora Semmewisen vagyok.
* Mosolyog kedvesen. Láthatóan egyszerre kicsit sok információ volt a fiúnak. Így vár, hogy megemészthesse a sok mondandót, és ragálhasson rá.*
~ Jajj, vajon megijesztettem, a túl sok beszéddel?~
* Teszi fel magában a kérdést.*
~ Vajon ezek után mit szól hozzá, ha kiderül, hogy én vagyok a szenszei-je...~
* Elmélkedne rajta, de nem teheti, hisz amint látja, a fiú válaszra kész.*

* Belép a nagy folyosóra.*
~ Fűű, ez nagy...~
* Csodálkozik el rajta. Ésrevesz egy nőt, vagy lányt, aki felé közeledik. Nem tudja pontosan megállapítai a korát, hisz alacsony és nagyon fiatalnak tűnik.*
- Helló...
* Köszön zavartan. Nem tudja, hogy hogyan is köszöönjön pontosan.*
- John Wine a nevem.. És igen, új vagyok....
* Hangja még mindig zavart cseppet. Nagyra nyílnak a szeme, amikor meglátja a gyíkszerű akármit.*
- Az meg mi?
* Mered rá az állatra. Arcára kiül az undor. Nem szereti a csúszó-mászó feelingű állatokat...*

*Youri ma reggel is későn kel a szokésa szerint ,de megis érdemli a lustálkodást az ágyban ,hisz végül iis egy egész iskolát felépítettek és az nem semmi .Gyorsan bemegy a fürdőjébe ,megy lezuhanyzik aztán magára kap egykék inget és fekete nadrágot aztán az egészet egy sötétzöld talárral tetőzi be.Egy ideig még a laborjában sertepertél megnézi a fejleményeket és lejegyez minden eges adatot.*
~Igen -igen ,ha a Jobberknoll szemet tovább pácoljuk akkor teljesen elszíntelenedik....hmm érdekes és ha , aham meg is van egy szál unikornis farokat hozzáadva undorító zöld massza elsz... Nah ez nem jól sült el.~
*Gonfdolja magában kissé morcosan ,majd elindul a földszint felé ,hogy megetesse Linget aki egész nap ott szobrozett,de nem tehet róla,hogy még nincs diák ,de ha van azt bekell osztania valakinek.Leis ér ,ahol meglátja Lillyt és egy ismeretlen fiút.*
-Szia Lilly. Jónapot !
*kiálltja oda a cseverészőknek,majd Ling felé veszi az irányt és pár friss falatot nyújt neki ,amit az állat habozás nélkül elfogad, aztán elpanaszolja Yourinak a mai nap eseményeti.*
-Tényleg? Az remek...mármint nem az ,hogy jól kupán vert, nyugi nem fordul többet elő.
*Kedvesen megsimogatja a varánusz fejét.Majd odamegy Lillyékhez.*
-Hallottad? Megjöt a takarítónk .
*Elmosolyodik,hisz már kezd mnépesülni a kastély és az jó dolog.*
-Kit tisztelhetek az úrban?
*Kérdő pillantást vet a fiúra ,aki minden bizonnyal egy diák lesz.*

*Miután megunta a kinti álldogálást megfogja az utazóját és besétál a kastély falai közé..mikor belép azt hiszi hogy teljesen kihalt lesz minden de tévedni kellett mivel rajta kivül három személy is jelen van..így Sunny lassú léptekkel halad a kis csapat felé majd mikor odaér megszólal*
-Jó estét.Sunny Lavena vagyok
*mutatkozik be illedelmesen és folytatja a monológját..*
-Körül-belül húsz perce érkeztem és nagyon nem tudok eligazodni
*magyarázza az ott lévőknek majd lerakja a böröndjét és körbe pillant hogy vajon hova is érkezett..*
~ez egyre jobb lesz..~
*tekintete végig siklik a kastély ezen részét majd ismét a mellette álló három személyre néz..*

- Jó napot uram.... John Wine vagyok....
* Mutatkozik be illően. Hallgatja a két személy beszélgetését, és ekkor esik le neki, hogy a lány, valószínűleg tanár lehet. Lesápad, hogy ő meg letegezte.*
- Maga tanárnő? Én azt hittem, hogy diák... Csak mert pici... meg fiatal.
* Mndja ki amit gondol. Majd érkezik egy lány, aki be is mutatkozik, így neki is bemutatkozik.*
- John Wine. És én is új vagyok.
~ Jéé, végre egy diák! Ez nagyon cikis volt. Smán kinéztem a tanárnőből, hogy diák... na, szép kis égéssel kezdem a tanávet, meg a sulit.~
* Gondolataira elszontyolodik.*

~Hát igen ilyenek a mai fiatalok~
*Gondolja miközben végigméri a fiatal embert.*
~Igaz ,ha vele egy idős lennék akkor én is simán lennék rosszab.~
*Folytatja a gondolat menetet*
-Iino Youri vagyok, még fogsz hallani felőlem ,no persze hallgatni is .
*Mosolyodik el ,majd auz újjonnan érkező felé tekint.*
~Ohh.. Micsida forgalmas időszak.~
-Jónapot kedves. Üdvözlöm aTaiki Mágusképzőben.
*Ezt azért ,még Johnnak is mondja ,hosz neki elfelejtette.*
-Nos remélem azért nem vagytok még olyan kimerültek,hosz be ne oszthassanak .
*Ezzel Lingre mutat aki izgatottan öltögeti nyelvét.*
-Tudnillik a három ház közül valahova kerülnötök kell.
*Mosolyodik el ,majd ásít egyet.*

- Szia Youri!
*Köszön a férfinak.*
- Nem a méret a lényeg!
* Jegyzi meg cseppet félreérthetően. De ő semmi rosszra nem gondolt.*
- Tényleg megérkezett a takarítónő? Na, népesedik a kastély....
*Örül ennek. Ez már egy bíztató kezdet. Főleg akkor örül meg, mikor még egy diák jön.*
- Szia, Lillyan Aurora Semmewisen vagyok... A kutatók szenszei-je.
* Mutatkozi be kicsit világosabb képet adva magáról, nehogy a lány is összekeveje. Közben mosolyog.*
- Én is üdvözöllek titeket...
* Mondja ő is gyorsan.*
~ Na, szép! Pont az üdvözlés felejtettem el? Hogy lehetek ilyen ostoba?~
* Korholja magát.*

*Végig hallgatja a két bemutatkozást majd megszólal..*
-Három ház..megkérdezhetem hogy én melyikbe kerültem mivel még nem vagyok annyira fáradt.
*ez célzás akart lenni a férfi szavaira..*
-És persze melyik ez a három ház..
*kérés vagy kérdés majd ráül a böröndjére mert már fájnak a lábai..és a nem messze álldogáló fiúra néz..
~Vajon hogy nézhette diáknak a vezetőt..érdekes..én speciel felismertem hogy ő nem az akinek látszik..bár mondjuk megértem tényleg hasonlit egy diákra..~
*Kicsit a gondolataiba mélyed majd megrázza a fejét és egy hatalmasat ásít kezeit a szájja elé kapja..*
-Bocsánat..
*mondja illedelmesen közben még egy ásítás várható tőle..*

- Én is bennelennék a beosztásos cuccba... De az az izé fog beosztani minket?
* Kérdezi undorral az arcán. Utálja a hüllőket.*
- Én is kíváncsi vagyok, hogy mi az a három ház... Illetve, magától már hallottam az imént a Kutatókat.. Gondolom ez az egyik...
* Kezdi a gondolat menetet. Ő is álmos. És mivel az ásítás ragadós, ezért rá is átragad, és ásít egyet.*
- Csak ha lehet gyorsan.. kimerültem az úton.. Rám férne egy zuhany, meg egy kiadós alvás.
* Kezdené a kívánság listát, de inkább itt berekeszti a sorolást. hisz senki sem kíváncsi rá, így abba is hagyhatja.*
~ vajon hova kerülök? Álmos vagyok, nagyon.. Gyorsan kéne beosztani, hogy minél előbb ágyba bújhassak.~
* Gondolta, majd elkezdte a szájában lévő biztosítótűt birizgálni, meg az azt a fülében lévő pirszinggel összekötő láncsot piszkálni.*

-Igen az az izé oszt be titeket, ami melesleg inteligensebb ,mint látszik.
*Monjda ,majd morcos pillantást vet Johnra ,hisz szeretett állítát izézte le.*
-A három ház a Druidáké, a Kutatóké és a Látóké. Gondolom nem kell magyaráznom ,hogy mik ők és mire képesek ,hisz nem lennétek itt ,ha nem tudnátok.
*Mondja ,majd Ling felé fordul.*
-Nos Ling itt a te időd. Oszd be őket a megfelelő házakba.
*A gyíkra mosolyag aki izgatotan felkapta a fejét Youri szavaira.*
-Igenissz. Márissz.. Nézük cak.
*Azzal odakűszik Johnhoz, majd megnézi a szemeit és nyelvével megízleli a körülötte lévő levegőt.*
-Szemmi kétszég ez itt egy kutató palánta H.V.Cs. jelmezben.Nosz akkor nézzük a makrancosz hölgyet.
*Ugyan azokat a mozdulatokat teszi ,mint Johnnál ,majd elgondolkodik picit.*
-Hmmm... Összetett személyiszég, bizony az, de a szíve bizony druida.
*Ling elégedetten visszagaloppozik őrhejére, majd lefekszik.*
-Ennyi lett volna a beosztás.Nos senki nem halt bele.
*Mosolyogva szemléli az ásítozó fatalokat, Sunny azonban eléggé fáradtnak tűnik így hát a lány nem is habozik tovább maradni. elköszön a szenszeiektől,majdelindul a druida hálókfelé.*
-Igen menj arra. Druidák kastélyszérnya és a Nárcisz háló a tiéd.
*Szól a lány után aki szépen megköszöni ,majd el tűnik a folyosón.*
-Nos lassan én is visszamegyek a szobámba.Az a fránya Jobberknoll szem nem akar unikornis szarv pasztillává alakulni, pedig unikornis szőrrel elvileg működnie kellene.
*Gondolkodva ,indul felfelé a lépcsőn ,majd megtorpan.*
-De elvagyok varázsolva.
*Vigyorog Johnra és Lillyre.*
-Jóéjt nektek és nem császkálni ilyenkor kint , a szellemünk bizony tényleg aggasztó ,amíg nem beszéltünk vele.
*Mondja mosolyogva elsősorban Johnnak célozva.Aztán eltűnik a lépcső tetején ,majd szobájába tart ,ahol még megeteti a kedvenceit és megnézi a fioláit és forrongó üstjeit is.*

- Jóéjt, emberek, mindenkinek!
* Köszön el a távozóktól. Majd John felé fordul.*
- Gondolom álmos vagy. Gyere, megmutatom, a klubhelyiségedet, meg a szobádat.
* Kacsint a fiúra.*
- Jajj, tényleg.. A szellemmel majd kéne beszélni... Minden kimegy a fejemből...
* Jegyzi meg félhangosan. Johnna együtt elindulnak a kh-felé.*
- És, honnan származol? Érdekes kinézeted van... A szüleid engedik, hogy így mászkálj fel-alá?
* Kíváncsiskodik, s még mindig ott a keves mosoly az arcán.*

- Jó éjt!
* Köszön el ő is, majd válaszol a tanárnőnek.*
- Igen, cseppet álmos vagyok.. Kössz, hogy elvezetsz, a szobámig...
* Köszöni meg, udvariasan.*
- Öhhöm.. Izé... Amerikában születtem, Japánban élek már jó ideje... És igen, engedik.
* Válaszolgatja, miközben a tényleg eléggé alacsony nő mellett sétál.*
- Ohh, izé.. Szóval maga hány.. akarom mondani hogy is lehetne szólítani, hisz bezavaró ez a tanárság, de ugye fiatal, meg pici...
* Magyarászkodik. Mind a keten eltűnnek a folyosóról, a lépcsófordulóban.*

*Egy eléggé alacsony lányka érkezik meg a Parkba. Kezeiben két óriási bőröndöt cipel, az egyikben tankönyvek,pennák,papírok,füzetek,tinták és mugli tollak,ceruzák vannak. A kamasz lányka eléggé izgul,mivel sosem járt még Japánban. A szülei elhozták ide és egyedül kell jönnie. A hosszú Parkban alig bír végig menni a két óriási súlyú táska miatt. Ilyenkor örülne, ha itt volna az apja és vinni neki. Az az igazság, hogy picit elkényeztették és ezért is küldék ide. A Japán szigor nagyon híres és úgy gondolták,hogy az olasz mágusképző az nem elég. Pedig eredetileg onnan jött a levél,amit persze a mugli származású szülők tréfának vettek,ám amikor már a 13-adik levél jött kezdék zaklatásnak hinni,de mégis komolyan venni. Erre egy hétre kijöttek az iskolából,hogy mégis miért nem méltatták őket válaszra. Amikor a két varázsló elbeszégetett Leonetta őseivel,akkor bizony kénytelenek voltak elismerni a dolgot, hogy egyszem lánykájuk boszorkány. Ám a két varázsló közölte, hogy ott betelt a hely, mivel hónapokig nem jöttek és a tanév is elkezdődött. A szülők tanácstanalok voltak, ám a másik férfi,aki eljött szólt,hogy Japánban most fog megnyílni egy iskola, ahol szigorúan ám mégis szeretettel fiatalos tanerők képzik a jövő nemzedékét. Leo-nak elege is volt abból,hogy burokba zárják, szeretett volna elmenni világot látni, pláne oda,ahol kedvenc meséi,az animék születnek. Csak ott volt a gond,hogy itt profin kell beszélni angolul,ami a lánynak igaz,hogy jól megy,de nem annyira,hogy mindent úgy tanuljon. Így pár hónappal később, nagyobb angol tudással és szótárakkal felvértezve indult neki a nagy útnak. És most itt van. Az idő egész jó, így nem fázik egy barna kord színű szoknyában, melynek az alját csipkével szegték be. A kabátja alatt egy barna pamut kardigánt visel,alatta krémszínű garbót. A kabát felett egy 2 méter hosszú barna-világosbarna-krémszínű sál van. Állatot nem hozott magával, majd később. Bár lehet,hogy akkor nem lenne olyan túl magányos. Reméli,hogy itt lesznek barátai. Sajnos otthon Olaszországban nem sok volt... sőt... egy volt egy kicsit, vele is nagyon ritkán találkozott. Szóval senki. Így ezért nem volt olyan nehéz megválnia olaszhontól. Végre elért a kastély ajtajához. Egy pillantra megtorpan és leteszi a táskáját. Fél. Kitudja mit rejt az ajtó? Még visszafordulhat! Forduljon, vagy ne? Itt az idő felnőni és önálló életet kezdeni. Akkor gyorsan át az alap angol kifejezések, mivel izgalomban képes marhaságokat,vagy helytelenül beszélni. Vesz egy nagy levegőt, felemeli a bőröndöket és lenyomja a kilincset. Belépve egy hatalmas csarnokban találja magát. A szemeit elkerekíti és a fejét is jobbra-balra kapkodja,aztán meg fel és le. Meglát egy állatkát az ajtó mellet,aki békésen szunyókál. Nagyon szerette a mugli suliban a bioszt, rengeteget olvasott róla így egyből felismeri,hogy Ő bizony egy varánusz. Még sosem látott élőben egyet sem. Vajon oda merjen menni hozzá? Nem fogja bántani? Egy próbát megér! Csak van valami orvos az iskolában. Vagy valaki,aki meghallja,ahogy sikít... Lassan odalépek,de nem guggol le, hogy jobban tudjon futni, ha mégis vészélybe kerülne.*
-De gyönyörű vagy! Még sosem láttam ilyen állatkát élőben!
*Ekkor a varánusz kinyitja a szemecskéit,feláll és a lány szemeibe néz. És beszél!!??*
-Szervussssssssz! Kössszönöm! Én vagyok asz a varánussz,aki beosssztja a diákokat a szakokra! Látom új diák vagy!
*Sziszegi, mire Leonak elkerekednek a szemei. Dadogva válaszol. És persze helytelenül. Erre nem készült fel még olaszul sem.*
-Te beszél? ööö... ööö én... igen... szak... szeretnék... ú-új...
*A varánusz mosolyog magában. Gondolja,hogy zavarba fognak jönni,na de hogy ennyire.*
-Te nem vagy idevalósszi,igasssz? Mi a neved?
-A-a-a nevem Leo... Leonetta P-Paolini... Olaszországból jöttem.
*Feleli most már kevésbé dadogva, hiszen rájött,hogy nem is bánt az állatka és már kezdi megszokni azt is,hogy beszél.*
-Akkor ssszerintem kesszdjük a beosssztászt!
*Feleli a gyíkszerű lény, majd a lány szemeibe bámul és a nyelvét nyújtogatja. A lány nem tudja,hogy merjen e a szemébe nézni, hiszen az állatok pont arra szoktak támadni és fenyegetésnek veszik. De ez a varánusz más. Csak nem fogja bántani.*
-Késssz... a sszakod a drudia... igasszából gondoltam,mert látsszott rajtad,hogy sszereted az állatokat! Nem tudod merre kell menni,igassz?
*Kérdi, mire a lány megrázza a fejét. Vajon mi az a druida? Nem meri megkérdezni, mivel akkor nagyon butának nézné. Valami állatbarát szak? Ahol állatokkal kell foglalkozni? Akkor az jó lesz! A varánusz látja,hogy egy kicsit határozatlan, így folytatja.*
-Akkor mutatom assz utat.Kövessz! A druidák egyébként a termésszettel foglalkoznak, hisszen assztronómiát,gyógynövénytant éssz Varásszlényisszmeretet tanulnak a kötelezőkön felül. Na kösszben itt is volnánk.
*Mondja egyszercsak egy szobor előtt. Ott a lány megköszön mindent és vidáman lép be új lakhelyére és a varánusz visszaáll az őrhelyére. A lánynak percekkel később jut eszébe, hogy meg sem kérdezte az állat nevét. Ezt megjegyzi,hogy nem szabad kihagynia, ha legközelebb látja.*

*Amint az ajtóhoz érrossz érzet kapja el ,hisz nem minden nap költözik el az ember ,habár nem lakik ő oylan messze,de ugyebár fészekhagyó korszakának eleje még ez ilyenkor fog eljönni a honvágy és a szeretet hiány,de mégsem ez zavarja...mintha nem kellene belépnie.Mégis felülkerekedik ezen az érzésen és kinyitja az ajtót. Fantasztikus látvány tárul a szeme elé. Egy óriási teremtele gótikus motivumokkal, mintha egy teljesen új világba lépett volna be.Ekkor a madár iszonyú hangadásba kezd ,ami nem egy madárra vall.*
-Jajj Sybill tudom mérges vagy a némító átokra ,de máskülönben nem hozhatalak volna el.
*Ekkorészreveszi ,hogy a madara nem is miata sziszeg ,hanem egy hatalmas szundikáló gyík miatt ,ami az előtér közepén fekszik.*
-Aztaa !
*Kiált fel ,majd mosolyogva közelebb megy és megbökdösi a hüllő fejét.*
-Szerbusz kisöreg ,te meg mit keresel itt.
*Kérdi a varánusztól aki felemeli fejét a bökdösésre.*
-Nem vagyok kisssz öreg.A nevem Ling...
*Mondja a varánusz.Erre a fiú előkotor táskájából egy húsdarabot, fne se tuja,hogy egy kamasz miért hord magával nyershúst,minden esetre előre látó egyén lehet, vagy nagyon szereti az állatokat.*
-Tessék biztos megéheztél .
*Nyújtja oda mosolyogva a falatot a varánusznak,aminek felcsillan a szeme és azonnal el is veszi.*
-Ijesssztő a ssssszemed mondták már?
*Kérdi a fiút miután belenéz annak szemébe,majd kiölti nyelvét és így analizálja az előtte lló egyént.*
-Sssszívem sssszerint a druidákhoz ossssztanálak be,de tudom ez az gondoskodássssz ,amit mossszt mutattál képessssszégednek kösssszönheted.Ezért a Látók várnak tárt karokkal és, ha mosssszt nem baj én megpihennék.
*Mondja ,majd isét becsukja szemeit és visszateszi fejét a földre.*
-Most..most mivan?
*Kérdezi értetlenkedve, hisz fogalma sincs miről karattyolt a beszélő varánusz,akit mellesleg Lingnek hívnak.*
~Jesszusom egy beszélő varánusz akit Lingnek hívnak.. ez aztán a meglepetés.~
*Gondolja ledöbbenve ,majd Sybill nevű madarára néz és leül a táskájára.*
-Hát akkor most várunk.
*Elmosolyodik ,majd lerakja a kalitkárt a földre és kiengedi a madarat, aki azonnal a fiú vállára repül és ott sziszegve próbál énkelni ,de sajnos nem sikerül neki...Nyilván az átok miatt..*

*Kapucnis alak jelenik meg az előtéren.Néhol ki-ki lóg világos kék haja ami igazán egyedi de hát ez van.Lassan sétál lefelé közben a kapucnit leszedi a fejéről és így már az egész arca látszik.Körbe néz majd egy idegen fiút pillant meg aki a táskáján üldögél*
~Vajon Ő is új diák..biztos hogy az..~
*Így elindul az ismeretlen felé akit nem észrevehetően végig mér mikor odaér hozzá*
-Khm..
*Közben a szemébe néz és egy kis csodálkozás fut át az arcán majd megszólal inkább*
-Elnézést de gondolom új vagy.Sunny Lavena vagyok druida.
*mutatkozik be közben a kezét nyújtja a fiúnak..igaz ez ilyen férfias üdvözlés de Sunnyt kicsit se érdekli..*
-Remélhetőleg a varánusz beosztott
*kérdőn néz majd a varánuszra pillant aki láthatólag alszik..és újra vissza az idegenre,kiváncsian várja hogy hova osztották be persze ez nem látszik az arcán remélhetőleg az illető majd beavatja..így hát hideg tekintettel figyel az úriemberre*