Előtér

*Megörül ,mikor látja ,hogy egy alak jön felé. Semi bizalmatlanságot nem ,mutat, hisz nem is érez iránta, inkább csak izgatott ,hogy ki is ez a lány, mivewl lány ,legalábbis ,ha Sunny a neve.*
-Hello ! Az én nevem Neji Hideaki.
*Mondja,majd szemrevételezi a lány haját miközben kezet fog vele.*
-Tetszik a hajszíned. Festett vagy eredeti?
*Kérdi mosolyogva,hisz nem lepődne meg azon ,ha az eredeti hajszíne lenne a lánynak ,hisz az ő nagyon halvány szörke írisze is elég ledöbbentő,mint ahogy az a varánusz meg is jegyezte.*
-Igen csinált valami olyasmit.Nekem azt mondta ,hogy látó.
*A vállán ülő madár felciccen ,mintha magára akarná hívni a figyelmet és persze ezt sikerrel.*
-Ő it a madaram Sybill.Tetszel neki.
*Mutat a madárra ,majd elmosolyodik miközben az fel le mozgatja a fejét ,mintha táncolna, aztán hangulatot vált és jókorát csíp gazdája fülébe.*
-Hejj ne légy szemtelen ...nemsokára kapsz enni.
*Ripakodik a madára ,majd visszafordul a lányhoz.*

*Felvonja a szemöldökét*
-Köszönöm nekem is nagyon tetszik.Természetesen eredeti.
*Egy kisebb mosoly jelenik meg az arcán*
-Szóval látó..egy darabig elkísérhetlek de teljesen a toronyba nem mehetek be.
*Tekintete Neji vállán lévő madárra siklik*
-Aranyos..
*De mikor kimondja ezt a szót épp a fiú fülébe csíp*
-Vagy mégsem?
*Kicsit érdekesen méregeti a madarat majd inkább ismét megszólal de azért fél szemmel a madarat figyeli..*
-Hát ha gondolod akkor elkísérlek
*Sunny elindul felfelé a lépcsőn és arra amerre a látók tornya található mikor elér oda megáll a beját előtt*
-Itt is lennénk remélem majd még találkozunk nekem sajnos mennem kell van még egy pár elintézni valóm.
-Akkor majd legközelebb.Viszlát
*elbúcsúzik majd lobogó hajjal elindul a Druida Kastélyszárnyba...*

-Igen látó.
*Mosolyog a lányra...hát igennem sokszor lehet őt szomorúnak lánna maximum kedvtelenek ,nah de azt elég gyakran.*
-Aranyos fwooper ő csak megéhezett az út alatt és nem szeretném ha mindenütt tücskök szaladgálnának ezért nem adok itt neki,majd a szobámban.*
*Ismét egy mosoly ,majd megvakargatja Sybill fejebúbját ,aki dorombolás szerű hangot ad ki cserébe.*
-Azt megköszöném . Még nem vagyok nagyon tájékozott erre felé.
*Mondja ,majd pakját vonszolva követi a lányt aki emsokára el is vezeti a toronyba.*
-Huhh.. köszönöm szépen ,nem is tudod milyen sokat segítettél.
*Mosolyog ,majd a torony ajtajára néz.*
-Hát akkor én megye és kipihenem magam.
*A lány elbúcsúzik ,majd ő is.*
-Szia ,majd találkozunk akkor.
*Amint eltűnik a lány belép a toronyba, majd a klubhelységbe végül felmegy a fiú hálókörletbe ahol elsőkét lefoglalja a Myrha hálót.*

*Mikor betoppan, a száját is eltátja Kamin.A bőröndjei kongva kiesnek a kezéből, és ő csak nagyra meresztett szemekkel körbe-körbe pillantgat, de felgoni nem tudja ésszel, hogyhogy kerülhetett egy ilyen szép iskolába.Mikor észbe kap a gyönyörködésből, gyorsan becsukja a száját, és idegesen körbekukucskál, hátha látta valaki ezt a nem túl szép megnyilvánulást, de úgy tűnik az előcsarnokban most nincs senki...Vagyis...Van.Egy...Hát a fajtája nevét nem tudja, de valami hüllő lehet, esetleg valami nagyra nőtt gyík, vagy ilyesmi.Félénken lépked felé, de kíváncsisága nagyobb félelménél, így megböködi kissé az állatot.Az morogva felemeli a fejét, és furcsán néz a lányra.*
-Öhm üdvözlöm...-
*Köszönti a hüllőt, aki nem is figyel rá, hanem erősen gondolkodva mered a lányra.Kamin kissé félősen néz a nagy gyík szemébe, aki most megszólal a sajátos sziszegős hangján.Kamin először nagyon megijed, de utána megkönnyebbülten hallgatja.*
- Úgy gondolom a Driudákhossz illő a visszelkedésszed, a termésszeted, éssz a sszíved isszzz..-
*Jelenti ki kissé váratlanul.Kamin egy darabig szótlanul mered az állatra, aki nem is zavartatja magát, alszik tovább, nagy szusszanásokkal.*
-Hát akkor...-
*Néz körbe várakozóan, de úgy tűnik egyedül kell megtalálnia a Druidák hálókörleteit, és a klubhelységet.Gyorsan visszamegy a bőröndjéért, és felkapva azt elindul az egyik irányba, csak úgy találomra, hátha jó felé indult, ha meg nem, akkor majd visszajön ide, és elindul valamerre máshova.Izgatott, léptei is sietősek.*

*Egy pöttömke kis elsős lépdel a parkban kezében egy bőrönddel, a vállán pedig egy bagoly pihenget. A barna hajú leányzó kék talárt visel, lábán pedig egy ezüst cipőt. Yuina belép az előterembe, és csodálkozva néz körbe. Kicsit izgul, elvégre még soha nem járt erre, és nem ismeri a környéket. Alig várja, hogy végre kiigazodjon ezen a "labirintus"-on. Szép csendben vár, hátha jön valaki.*

*Kumiko fülébe jutott a hír, miszerint jött egy új diák. A beosztás már régebben megtörtént, és bizony nem hozzá került a gyermek. Youri jelenleg nincs az iskolán belül, így a nő fogadja az új kisdiákot. Ahogy gondolta, az ajtóban toporog. Reméli, hogy a későbbiekben is ilyen szerény marad, mivel ide már nagyok jönnek, így nem a fegyelmezéssel kell foglalkozni, hanem az okítással. Légies léptekkel halad az óriási előcsarnokban. A mai napon is szigorúan öltözött, a diákok fogadására mindig is így fog, hiszen szigorúnak kell látszania. Hosszú vörös haját szoros kontyba fogja, talár helyett barackszínű kimonót visel. A fülében egy közepes méretű aranyszínű csüngő fülbevaló lóg. Komoly arccal, ám barátságos tekintettel odamegy az ifjú hölgyeményhez.*
- Szervusz! Látom új diák vagy! A nevem Nakamura Kumiko! Benned kit tisztelhetek?
*Kérdi oldalra biccentett fejjel és kíváncsi tekintettel. Miután a félős kislány válaszol, a nő folytatja nyugodt hangon:*
- Mivel a látókhoz kerültél én nem foglak tanítani. A Druidákat vezetem! A szakod vezetője Iino Youri, de Ő most távol van így én kísérlek el a hálókörletedbe.
*Fejezi be, majd vékony jobbkezével int a lánynak, hogy merre induljon.*

//A következőt a klubhelyiségbe írd!//

* Az előtér robosszus kapuja újra kitárul, s egy érdeklődő ifjú lépked be rajta, látszólag teljesen nyugodtan. Fejét szinte állandóan felfelé függeszti, nagy barna szemeivel egyre csak a falakat, lépcsőket s ajtókat mérgetei, ám talán eléggé ostoba módon, csak halad tovább. Hosszú, fekete (természetesen kigombolt) utazóköpenye energikus, gyors lépetinek hála lebeg utánna, s ha valakit érdekel, ezen kívül pedig egy egyszerű fekete farmert visel, és egy rövidujjó zöld-fehér kockás pólót. Oldalán nagy utazótáska pihen, bal kezével maga mögött húz egy kerekes (valószínüleg újabb gyártmányú) ládaszerűséget. Szinte észre sem veszi, az előtte lévő állatot, így nem meglepő módon, a végén csak sikerül rálépnie a lábára. Ijedten eszmél fel, majd ugrik hátra, ekkor a jószág megmozdul. Billynek bizony kell néhány másodperc, míg felfogja mi is áll előtte, bár okát nem igen tudja. Összehúzott tekintettel, apró fintorral figyeli, ahogy a varánusz már percek óta méregeti őt. Éppen szólna is neki, mikor megszólal. Megszólal? Várjunk csak...ez nem stimmal. Varázsvilág az egyszer biztos, ám Billynek hiába varázstudó mind két szülője, beszélő varánusz még nem látott...Talán kissé elfeledkezve magáról, érthetetlen fintora még nagyobb lesz. Ám Ling csak ennyit mond, utánna máris elfordul. :*
- Kutató. * Carrey, ekkor egy hosszú, elnyújtott ahha-t hallat, kezd egyre több minden megvilágosodni neki. Ezek szerint a Taikin eltöltött évei alatt Kutató lesz, s ez az állat - amit egyre jobban megkedvel, bár kételkedik benne, hogy igazi lenne- az egyes szakokba osztja be a diákokat. Remek.
S innen hogyan tovább? Kissé beljebb sétál az előtérben, ugyanúgy néz körbe. Látszólag nem sikerül eldönteni neki, merre is menjnen...*

*Sunny drága ébredezik szobájában,épp ideje hiszen szinte az egész napot végig aludta.Így hát kimászik a takaróból és jó hamar rendbe teszi magátFésülködik,fogat mos,tesz-vesz össze-vissza majd miután úgy gondolja hogy készen van és a szoknyát nem a fejére húzta hanem a lábaira elindul a hálójából lefelé egy kis sétára.Elég hamar leért a földszintre ahol egyáltalán nem várt vendéget.Mikor befordul az egyik kanyarban épp a kezét csúsztatja a magával hozott felsőben mivel nem nagyon óhajt megfázni és a kastély maga elég hűvős.Mikor megpillantja az új diákot keze megáll a mozdulat közben de azért észbe kap és tovább folytatja és ez a folytatás nem csak a kézmozdulatra hanem a menésre is utal.Elindul az ismeretlen felé hogy segítsen neki.Sunnynak van annyi esze hogy kikövetkeztesse az új jövevény nem diszként akar ott maradni.Így mikor odaér a fiúhoz megszólal*
-Üdv.Sunny Lavena,segithetek valamiben?
*Nyújtja a kezét az ismeretlen felé és közben várja a választ*

* A márványlapokon újabb lépések kopognak, Billy feleszmélve tűnődéséből hirtelen megfordul. Érdeklődve, s bizony egyre szélesebb mosollyal méri végig a lányt, aki időközben be is mutatkozik neki. Elengedve utazótáskája pántját, diáktársa kezét lelkesen megrázza, miközben, mivel mégis úgy illendő, be is mutatkozik.*
- Úgy tűnik most szerencsés voltam. Nagyon örvendek! Billy S. Carrey, sejtésem szerint nem nagy meglepetést okozok azzal ha azt mondom, még eléggé friss vagyok...Esetleg először is nem tudnád megmondani, merre találom a Kutatók helyiségét? * Bár az nem derült ki, hogy vajon melyik szakon is lehet az ifjú lány, reméli , hogy egyik szaktársával hozta most össze a Sors. Vagy, második lehetőségként legalább tudja, kb.vajon merre találhatja meg Billy klubhelyiségét...Nem mintha nem szeretné a felfedezőtúrákat, nemes egyszerűséggel jobb kívánná most lepakolni minden holmiját, s először is enni valamit. A kastély felfedezése pedig egészen nyugodtan várhat addig, fáradtan és éhesen valószínüleg úgy sem sokra menne. *

*Hát legalább egy embernek bearanyozta a napját azzal hogy a sor most épp erre repítette és megtudja menteni az "életét"*
-Nem,nem volt nagy meglepetés
*Valóban nem volt az,új arc és egy egyedül álldogáló személyből valahogy csak ki lehet találni azt hogy még nem igazán tudja hogy mi merre van.És legalább Sunny jól gondolta hogy ismeretlen eme férfiú(^^)*
-Meg tudom mondani,de sajnos én oda nem mehetek be.Körül-belül tudom hogy merre van
*Kicsit elgondolkodik hogy vajon merre is lehet,egy kis gondolkodás nem árt senkinek főleg ha ez a kastély hatalmas és hamar el lehet tévedni benne.*
-Én druida vagyok amúgy ezért nem mehetek be hozzád
*Mondja közben végig méri hogy mennyi táskával is rendelkezik Billy,nem e kell neki segíteni a cipekedésben.De ahogy látja egy húzható böröd van nála így nem lesz nagy akadálya a lépcsőzésnek*
-Gondolom már álmos és éhes is vagy ezért szerintem induljunk.Az alagsorba megyünk.Ja és ha valami kérdésed van kérdez csak,megpróbálok rá válaszolni
*Próbál segítőkész lenni de egy baj van sok mindent ő se igazán tud,de már lassan hozzászokik ahhoz hogy útba igazít egy két új diákot.Nejivel is sikerült megtalálni a szobáját és még nem is tévedtek el.Talán itt se lesz nagy gond.Várakozóan pillant a fiúra és ha nincs kérdése akkor indulhatnak egy kis sétára*

* Figyelmesen hallgatja a lányt, bár tekintete nem mindig erről árulkodik. Olykor-olykor levéve barna szemeit Sunnyról, elmerengő, ám mégis- talán némi bizalmatlanságot kiváltva- kissé rosszcsont tekintetével fürkészi tovább a hatalmas helyiséget. Ám sajnálatos módon azt, hogy mind gondolkozik félő, hogy csak egy okklumentátor tudná megmondani...
Miután társa mondandója végéhez ér, félmosolyával rápillant, s barátságos hangon így szól.*
- Azt nagyon megköszönném. Valóban hosszú volt az utam, Tywyn messze van. * Bólint egyet beleegyezésképpen, majd, szerencsére, el is indulnak a vélhető Kutató-bejárat felé. Bár, őszintén szólva meglehetősen nyilvánvaló volt, hiszen ha lemegy az ember az alagsori lépcsőn, ott javarészt csak egyetlen sötétbarna, kilincstelen ajtóféleség állt egymagában, majdnem a lépcsősor alján, bár azért kissé belljebb még a fáklyákkal megvilágított folyosón.
Billy- legábbis egy kis ideig- még váltott egy utolsó pillantást a lánnyal, aztán belépett, az időközben kinyílt bejáratba, remélve jó helyen bukkan fel majd.
Olyan öt perc elteltével újra nyílik az ajtó, s kisiet rajta egy elsős. Immár egy másik, vékonyabb fekete talár volt rajta, bár viselési módja nem sokat változott. Széles vigyorral meghajol a druidás lány előtt, majd előretessékelve őt így szól.*
- Most csak leraktam egy helyre a cuccomat, ha visszajöttem akkor behurcolkodok egy szobába is. * Ekkor már felértek a lépcsőn, újra az előtérben vannak. Billy kérdően néz kalaúzára, vajon merre tovább? *

*Egy elsős lányka lép a helységbe. Keiko táskáját cipelve igyekszik prefit találni. Keiko egy egyszerű, fekete talárt visel, melynek vörös szegélye van. A lábán egy nagy, sáros talpú bakancs szolgá lábbeliként. A vörös hajú leányzó Amerikából jött vissza ide Japánba, artista pályáját félbehagyva. Keiko vidáman nézelődik, hátha talál valami érdekeset, szokatlant.*

*Egy új diák löki be nagy lendülettel az iskola kapuját. Érdekes hely... Szinte eltörpül a méretes előcsarnokban, a maga 160 centijével. Eddig sosem érezte, hogy kicsi lenne, most mégis hatalmába keríti valami olyasmi érzés - egyesek talán kisebbségi komplexusnak hívnák. Ő nem folyamodna ilyen drasztikus szavak használatához, tehát marad egy szerűen az előtér nagy.
Egy kicsit beljebb sétál, szemügyre veszi a plafontól egészen a földig, szigorúan ilyen sorrendben, hogy aztán középen megakadhasson szeme egy diákon. Biztos ő is most érkezett, ugyanolyan megszeppent kis törpe, mint jelenleg ő. Azonban a másik gyerkőcön kívül van itt még érdekesség, nem is olyan kevés. Többek között egy hasonlóan nagy gyíkocska, mint maga a terem. Egyelőre még nem tudja, hogy mit fog kezdeni az állat, mindenesetre biztos nem fogja bántani. Mert ha így lenne, akkor valószínűleg elzárták volna a köznép elől. És... Mi van, ha kiszabadult, mint az állatkertben szoktak az oroszlánok?... Erre röviden csak egy választ tudott adni: nagyon nagy gáz...
Kíváncsisága már feléledt, nyughatatlanul motozott benne, hogy mit csinál a varánusz. Talán le kellene lepleznie magát, odamenni, és megkérdezni. Talán... Igen, ezt tette, agya nem is reagálhatott, már indult is a nagyra nőtt gyík felé (amiről ő nem tudta, hogy egy varánusz). Odaérve szemügyre vette, és szemügyre lett véve. Ezzel megvolnának, és még egyben is van, micsoda csodajó. Közel egy percig szemezett a kis vörös és a nagy szürkés, mire az utóbbi megszólalt.*
- Druida.
*Ezt a kijelentést nem tudta mire vélni, hacsak nem... Igen, valami ilyesmi az egyik szak neve. Valószínűleg ez a valami felel a beosztásért, és nem azért van itt, hogy diákokat egyen. Most már csak mosolyogni tud saját butaságán. Szépen, sóhajtozva visszaballagott táskáihoz és bőröndjeihez, majd lerogyott az egyik nagyobb darabra. Kezeit ölébe engedte, és egy fáradt felmorcanással jelezte, hogy kifárasztotta az út, jöhetne valaki, aki felkíséri, egyáltalán elmagyarázza a dolgok működését.*

*Leonetta már hetek óta itt van az iskolában. Sőt, ha jobban belegondolunk, már hónapok óta. Sajnos minél hamarabb meg kellett lépniük otthonról, mivel elég nagy a balhé. De hogy mit tud csinálni a lány, egy olyan suliban, ahol még nincs tanítás? Ez egy nagyon buta kérdés. MINDENT! Az olasz barnahajú lány rendszeresen nyakába veszi a kastélyt és sétálgat benne. Az alagsortól a toronyig bejárta már. Igaz az alagosrban fölfedezett egy olyan folyosót, ami túl sötét volt még neki. Egyelőre nem meri felfedezni, hogy mit rejt.
Most is úgy dönt, hogy sétálni szeretne menni. Most éppen az ágyán pihen és egy nagyon érdekes angol nyelvű könyvet olvas a vámpírokról. Már egyre jobban megy neki ez a nyelv, bár jó lenne, ha nem csak a nyelvtant tudná gyakorolni.
Egy hirtelen mozdulattal felül az ágyában és maga mellé teszi a vaskos olvasmányt. Hiába van délután, Leon még mindig a kék színű, macskás hálóingében gubbaszt. És még ma fogat sem mosott. Pár pillanat múlva már a ruhásszekrénye előtt állt és szúrós tekintettel pásztázza a sok színes ruhadarabot. Végül választása egy középkék farmernadrágra, és egy fehér pólóra esik. A pólóra egy álmos kutyáról készült képet nyomtak rá. Gyorsan felkapkodja az öltözékét, fölvesz egy kék zoknit és egy fehér-rózsaszín sportcipőt, majd elviharzik a fürdőszobába. A tükörbe nézve egy kócos lányt lát. Morog egyet, majd a csapot megnyitva a jéghideg vízbe mártja a kezeit, hogy majd azzal frissítse fel arcát. Miután kellőképp megmosakodott, fogja a tubust és lila színű fogkeféjére nyom belőle egy jó nagy adagot. Habzó szájjal keresi meg fésűjét, majd miután végzett és kiöblítette száját, nekilát hosszú hajának. A lány úgy dönt, hogy most csak simán megfésülködik, és nem csinál magának semmi különleges frizurát. Végül megáll a tükör előtt. Valami még hiányzik. Visszasiet a komódjához, ahonnan pár másodperc keresgélés után egy lila virágmintás kendőt szúr ki magának, amit övként tesz a nadrágjába. Az éjjeliszekrényén lévő ékszeresdobozkából elővesz egy nárcisz alakú fülbevalót, és hozzá egy ugyanolyan medálos nyakláncot. Ezt még anno a nagymamájától kapta. Úgy dönt, hogy már egy kicsit elkezd tanulni, hogy majd előnnyel induljon a többiekkel szemben. Vagyis előnye, a nem mugli származásúakkal szemben sohasem lesz. Így kikapja a szakos tankönyvekből az egyiket, meg sem nézi, hogy melyiket. Kilép a klubhelyiségből, s az útja az étkező felé vezet, ám meglát két, az ajtóban ácsorgó lányt. No hát akkor már oda kéne menni. Légies léptekkel, szinte szökdécselve siet oda hozzájuk. Arcára mosoly húzódik.*
-Sziasztok! Látom most érkeztetek! Szia Ling!
*Fordul oda a varánuszhoz is. Kicsit furcsa most neki angolul beszélni. Sőt őszintén értékelné, ha valamelyik lány olasz lenne. Hiányzik már neki az. De az angol is muszáj gyakrolnia. A száját félrehúzza. Nem tudja, hogy mit mondjon.*
- Ööö… ja… a nevem… Leonetta Paolini…
*Mutatkozik be, majd az tovább jártatja az okos kis buksiját, hogy mit kéne mondania, végül úgy dönt, hogy megvárja, míg a többiek beszélnek.*

*Továbbra is csak ül, kezei ölében. Nem tudja hogyan elfoglalni magát, így egy jó öreg rossz szokását veszi elő; a körmeivel való babrálást. Szinte oda sem figyel kezeire, a plafont stíröli, a cselekvés automatikus. Szépen lassan tekintete a mennyezetről visszatéved a térbe, egészen pontosan a rajta kívüli másik diákra. Egy ideig csak nézi, majd úgy gondolja, illene köszönni.*
- 'Loha. *Mondta nemes egyszerűséggel. Most abbahagyta kezei piszkálását, inkább intett egyet. Arcán egy halovány mosolyka terjedt szét, majd ismét visszaestek kacsói. Ő pedig ismételten nem tudta, hogyan foglalhatná el magát. Jobb híján a gyíkon legeltette szemeit, aki így sokadszorra megnézve már nem tűnt olyan hatalmasnak. Rendben, még mindig nem volt kicsi, gekkó méretű, de legalább nem érezte magát törpének mellette - még ha az is valójában... Szívesen megszólította volna másodjára is, de nem tudta, hogy miként reagál ez a valami. Vagy legalább azt szerette volna megtudni, hogy milyen faj is ő. De nem, nem merte, így maradt egyszerűen nagy gyíkocska, aki beosztotta őt a druidák közé.
Igazából nem tudja, hogy ez mit jelent. Oké, a szakot, ahová fog járni, de hogy ezt milyen tulajdonsága alapján mondta, arról gőze nincs. Talán bölcs lenne, mint a régi kelta papok? Vagy különlegesen tehetséges a varázslásban?... Nem, egyik sem túl valószínű, olyannyira, hogy el is veti őket. És be kell látnia: nem tudja, hogy mért is ide osztották. Most ismét felmerül: megkérhetné a gyíkurat vagy nénit, hogy fejtse ki a döntését. De ismételten nem viszi rá a lélek, így örök tudatlanság vár rá, talán így is fog meghalni.
És a csöndes mélázását egy érkező hangja zavarja meg. Talán egy új lány az, épp úgy, mint ő(k), vagy egy illető, aki megmutatja neki a sulit. Mivel nem kintről érkezett, így csak sejteni vélte, hogy nem friss a diák.*
- Ciao *köszönt ismét, egy másik nyelven. Szereti váltogatni a különböző népcsoportok beszédét, noha nagyrészükben csak a köszönést tudja.
Elmosolyodott, leugrott az éppen aktuális ülőhelyéről, és a lány elé sietett.*
- Odette, segítesz eljutni a körletemig?
*Kérdezte, majd pár lépést hátrálva felkapta a csomagjait. Nem volt sok, hiszen a táskák belseje tértágítva van, és még otthon kaptak egy kis könnyítést, hála a szülőknek. Megpördült, és ismét az érkező lány mellett volt, várva, hogy menjenek. Bár... Lehet, hogy a másik diák is szeretne útba igazítást, ezt nem tudni. Viszont egy fontos dolgot sikerült megtudakolnia: a gyíkot Ling-nek hívják, valószínűleg.*

*Úgy látja, hogy a lányok nem túl bőbeszédűek, különösen az egyik. Az meg sem mer szólalni. Netán néma? Kitudja, bár akkor gesztikulált volna. Valószínűleg még fél. Az is elképzelhető, hogy mugli származású, akár Leonetta. De attól még meg lehetne szólalni. Ki érti ezt… A lány tovább vigyorog, amikor Odette megszólal olaszul. Nem látszik egyáltalán olasznak a lány, hiszen a vörös színű a haja, arca meg hó fehér. Kicsit olyan Harisnyás Pippi hatást kelt az olasz lányban, hiszen gyerekkorában az volt az egyik kedvenc filmje, sőt később könyve is. Mindig szeretett volna olyan szabad lenni, akárcsak annak a kedves történetnek a főszereplője. Vagy talán észrevette volna, hogy Leonetta olasz? Végülis a kicsit kreolos bőr, meg az akcentus. No de se baj, megpróbálja megtudni a dolgot.*
- Parli italiano? Sono Leonetta!
* Mondja lelkesen, az olasz temperamentummal a hangjában. Nagyon szereti azt a nyelvet, hiszen könnyű, és ha már valaki azt tudja, akkor nincs gond a spanyollal sem. Inkább nem folytatja az olaszul való beszédet, hiszen az iskola hivatalos nyelve az angol, és bizony ismerjük el tényleg nem ártana neki a gyakorlás. A nyelvtant már tudja, ám a kiejtéssel, meg eleve a beszédkészséggel még vannak gondjai. Nem is beszélve a speciális szavakról, amik a varázsvilágban használatosak. Olyanokat nem tanítottak a mugli általános iskolájában. Nagyon szeretett odajárni, hiszen sok barátja volt. Rengeteg kellemes élmény köti oda. Ott tanult meg zongorázni és gitározni, hiszen zenetagozatra járt.
Közben reagál a lány kérdésére, míg a másik lány még mindig csak áll, mint a kuka.*
-Persze szívesen segítek! Mit mondott Ling, hogy melyik szakra kerültél? Mert én csak a druidákhoz tudom a jelszót… és… és… a többihez nem. Annak csak nagyjából a helyét tudom, hogy alagsor meg torony…
*Darálja kissé zavartan, közben meg- meg akad. Nem neki való ez az angol nyelv. Legalábbis a beszéd része az biztos. Zavartan a másik lányra néz. Vajon Őt már beosztotta Ling? Hiszen a közelébe sem ment. No majd elválik.*

*Arcán egy halványka vigyor látszódik, mit külön a két vele együtt tartózkodónak "készített". Egyelőre nincs szándékában letörölni képéről. Áll egy darabig, elemezgeti az imént jött illetőt. Ez a kis analizáció inkább a megjegyzést szolgálja, hisz szemmel láthatóan az illető se nem dán, se nem ír, az eddigi ismerettség esélye is igen gyér. Bár régebben sokat jártak a Föld különböző pontjain tartott mágustalálkozókra... Az ott megismert töménytelen embermennyiségből mára csak pár hűséges levelezőtárs maradt, akiknek félévente küld egy-egy baglyot.
De visszatérve térben és időben is, a lányról nem sokat tudott meg mindössze stírölés útján. Rendben, annyit, hogy biztos nem egy olyan szobatöltelék, mint ő, mivel bőre valamivel napsütöttebbnek hat. Annyi baja legyen, az ő haja meg vörös. Kettőnek nincs sok összefüggése, neki mégis ez ugrott be rögtön. Egyesek ki nem állhatják a répafejet, ő viszont kimondottan szereti a kicsit csapzott, narancsos loboncot. Érdekes, angolul red... Pedig ez kimondottan répa, és nem paradicsom. Mosolykája kiszélesedett, de azonnal le is olvadt a pari italia sono akármitől. Ezek szerint pont jó köszönési formát választott, mivel a lány tud olaszul. Igazáből ez, és a tschüss között vacillált, de mégis maradt a olaszabb kifejezés. Nem is tudja, jól tette-e.*
- Hümm... Ich pari nicht.
*Szemeit hajszálnyit összecsukta, majd ismét vigyorogva nézett vissza. Arca felöltötte haja színét, mert egy csöppet gáz volt az iménti jelenet. Az lett volna a legszebb, ha a másik lány meg hawaii-ul kérdez vissza. Nos, az aloha már így is túl sokat emésztett fel a szókincséből, hisz nincs tisztában vele, hogy sziát, vagy jónapotot jelent. De teljesen mindegy, bábeli nyelvzavar kikerülve, lehet tovább lépni.
A nevét, ha jól emlékszik már közölte, több adattal pedig jelenleg nem szolgálhat. Elhangzott a kérdés a szakjára vonatkozóan. Az előbbi kis pír elszivárgott, helyette megjelent a hulla sápadtság. Még szerencse, hogy a lány itt nem fejezte be a mondókáját, így sikeresen eszébe jutott: druida. Igen, ide osztotta nagy gyík úrfi-néni, mostmár emlékszik. A kelták, minden... A család amúgy sem tartja kizártnak, hogy ereikben druida vér csörgedezik, hisz alapvetően a Brit-szigetekről származnak, vagyis inkább Írország felől.*
- Ühüm, druidát mondott a gyíkocska. Ling...
*Szavaii megerősítette némi bősz bólogatással, és a csomagok felemelésével.*
- Akkor egy vezetést a lakhelyemhez megköszönnék.
*Neki az angollal nincs baja, elvégre is félig onnan jött. A szavak folyékonyan ömlöttek belőle, bár a németet valamivel jobban szereti.*

*Megállt az ajtóban. Gondolkozott, hogy belépjen- e, vagy sem. Végül döntött. Kinyitotta az ajtót, és belépett. Egy hatalmas gyíkkal találta magát szemben. A varánusz megszólalt.*
-Szzzemmi kétssség. Te Kutató vagy*mondta, azzal elaludt. Olivér elindult a szobályába.*
~ Milyen udvariatlan vagyok. még be sem mutatkoztam neki~

*Lillyant követve érkezik meg az elôtérbe s az alapító elôtt lép be a terembe. Eléggé nagy, kissé mintha összemenne, de fél prces csodálkozás után már figyelemre sem méltatja. Hozzászokott már az ilyen helyekhez, habár néha még mindig lenyűgözik az ilyen építmények.*
-Igazán, rúnaismeret? Ezt sosem sikerült a fejembe tessékelnem. Figyelemre méltó tudomány, csak nem értek sajnos hozzá.- *A meghajlást ô is fôhajtással hálálja meg.*
-Egy közös vonás, én sem szeretek, sem tudok varázsolni. Az alapoknak is a legalapvetôbb alapjait tudom csak, sajnos többre nincsen elegendô mágia bennem. Láttad, mi volt az utazóládával.- *Meséli kollegájának.* -Igazat megvallva nem is bánom. Igaz, néha jól jönne, de inkább a bájitalokhoz vonzódom úgyis. A pálcamágia sosem volt az erôsségem, nem is kifejezetten szerettem.- *A beszélô varánuszos bejelentésre felvonja egyik szemöldökét. Bizony, ezt is tudja.*
-Beszélô varánusz?- *Kérdez vissza, de mikor belép a nagy terembe, már látja is a Ling névre hallgató pikkelyest. Nem néz ki neki úgy, mint egy beszélô jószág, de gondolatait nem önti szavakba.*

//Jujj, annyira sajnálom, Lillyan, de éppen felhívtak és segítettek franciában, mert nem esett le és elúszott az ido, sajnálom, sajnálom, annyira sajnálom :S//

*Yo jelenik meg hírtelen a lépcsőn, egyik kezében egy könyvvel a masikban pedig egy sejtelmes papír zacskóval nem tudni mi lehet benne,de biztos valami olyasmi, amit jobb nem megtudni....A könyvbe merülve lépdel,ami a Legújabb felfedezések a jóslásban címet viseli,abár a köny igen csak régi lehet,mivel lapok helyett fapálcikáka tartalmaz,amive belevésték az írásjeleket,így nem igazán lehet a legújabbnak mondani azt...Miközben szorgalmasan olvas nem veszi észre,hogy a lépcsők már elfogytak,így nagy meglepetésére hatalmas csattanással ér földetnem beszélve a zacskóról ,ami egyenesen Ling orra előtt landol.. Pár cifra szó elmormogása után feláll és csak ekkor veszi észre,hogy nincs egyedül,mmint Lingen kívűl még mások is vannak az előtérben....Egy gyors rtallár igazíts után a többiekhez megy.*
-Áhh Üdvözlet hölgyeim!
*Mondja mosolyogva.*
-Ön bizonyára a legújabb tanárunk üdvözlöm, Iino Youri vagyok, de hívjon csak Yonak.
*Eközben végigméri a hölgyet,majd fejéhez kap.*
-Ling ébresztő hoztam a vacsorád.
*A varánusz lassan megmoccan,majd azacskóhoz megy és nyelvöltögetés közben felméri,hogy mi s van benne.*
-Jajj már megint marha? Mondtam,hogy már nem bírom a marha ssszagát ssszem én valami különlegeszet akarok... Őszt vagy-vagy pávát..hmm de rég ettem pávát aszasz ísz, asz a kellő rágósszág .
-Azt hiszem megértettük Ling,de a faluban sajnos nem árulnak mást a páváról meg ne is álmodj... Szerintem jobb így ,mintha utadra küldenélek,mint egy rendes vadonélő állatot szokás,hogy vadászon.
*Erre Ling hangoat horkantott,majd papírzacskóval a szájában arrébb vonult..*
-Elnézéstr a kellemetlenségért nem mindig ilyen házsártos, egyébként jó ,hogy nem volt itt a takarító nőnk, ha ő is itt lett volna most ,akkor aztán...
*Egy szolid kacaj,majd eltereli a szót.*
-És jól utazott? Biztos nagyon fáradt lehet.

- Én csak a rúnákban hiszem.. Azok tényleg mindent megjósolnak...
* Sóhajt.*
- Igen, láttam mindent.És én is csak nagyon keveset konyítok a többihez.. Azon gondolkodtam, hogy megint tanulni fogok.
* Kajag egyet, majd válaszolni készül, amikor lépteket hall. Így végülis a lépcső felé nézett, de közbe Sayuhoz beszélt:*
- Igen, beszél. És Lingnek hívjá...
* Nem bírta már befejezni, mert ekkor érkezett Yo, a bőröndök miatt hangosan. Lillyan ezen is kacagott. Letette a bőröndöket, és a pálcáját is gyorsan elrejtette. Megvárta, hogy mi fog történni. Végül, csak akkor szólalt meg, amikor Yo hozzájuk fordult. Addig kikacagta a varánusz makacsságát, és vereségét, amit az nem nézett jó szemmel. Tulajdonképp, ez volt a szolít Lillyan. Bár ezek a kacajos sem voltak olyanok, mint régen.*
- Szia Yo!
* Szólalt meg, még mindig nevetve.-
- Nem esett sok bajod? A takarítóval még én sem találkoztam.
* Jegyzete meg. Majd kis visszaemlékezés után:*
- De Kumiko már említette egyszer.. A lecseszésem után... Amikoris, áthágtam egy icurka-picurka szabályocskát.
* Kezdte volna mesélni, de akkor észbekapott, hogy ma, most nem ő a főszereplő, így lehalkította a hangját, és atadta a szót Sayuminak. Maga, pedig csak mosolygott tovább.*

-Be kell valljam, én eddig nem hittem jóslatokban. A horoszkópjaim sosem igazodtak be.- *Kissé zavart nevetés. Hát igen, a mugli horoszkópok sosem jöttek be, más módszereket meg még nem tapasztalt. A "Hiszem, ha látom." most az elve ezzel kapcsolatban.*
-Hát, neked még sikereid is lehetnek. Biztatóan rámosolyog Lillyanra, hiszen vele ellentétben a kollegájának még komolyan van esélye profi boszorkánnyá válni. Benne meg egyszerűen nincsen elég mágia. MIkor Lillyan a lépcsô felé fordul, ô is reflexbôl odanéz és Yourit látja, olvasgatva. Továbbra is figyelmesen hallgatja Lillyan szavait, de ô sem veszi le a szemeit Youriról, van egy olyan szokása, hogy mindig más érdekes dologra figyel, mint a lényegre. De kivételesen látszólag nem baj, hogy nem kizárólag Lillyanra figyel, ugyanis Yo szegény szépen elterül a földön. MUlatságos látvány, így hát Sayuból is elôtör a nevetés, de azért egy kézzel szája elôtt már ugrana a férfihoz, hogy felsegítse, de Youri jóval gyorsabb nála. A nevetést nem folytja el, nem az alapítót neveti ki, hanem az ügyetlen esetet, ami komolyan jó vicces volt.*
-Szép estét.- *Köszön vissza Yonak, visszanyerve önuralmát. Bólint, jelezve, hogy igen, ô goja kínozni velük együtt a diákokat.*
-Hasegawa Sayumi. Sayu.- *Mondja egyben Lillynek is, hogy nyugodtan becézze, ha szeretné. A varánuszos esetet is figyelemmel kíséri és nem tudja elfogni az újabb nevetést. Igazán mulatságos látni a varánuszt, mostmár meg is bizonyodott, hogy beszél. Hál' istennek kedvesnek tűnik, remélhetôleg az ínyenc husinak, Sayunak sem fogja leharapni a fejét. Annyira azért nem finom.*
-Minden rendben?- *Kérdez rá ô is, mert neki általában fáj, ha eltanyál, ami azért megesik, leginl´bb azokban az átkozott magassarkúkban.*
-Köszönöm kérdését, egész jól. Csak az utolsó szakasz gyalog nem tetszett.- *Sokatmondó pillantást vet Lillyre, aki ugyebár látta a kofferes esetet. Nem is fogja többé bebizonyítani a szuper varázstehetségét.*
-Hát, most, hogy említi, komolyan kissé fáradtnak érzem magam, de nem olyan súlyos.- *Még egész élénknek látszik. Szerencsére neki még mindig megvan a gyerek- és tínédzserkori energiája, nem veszett oda minden öregedés miatt.*

*Yo csak mosolyog Lillyanan ,hisz ő is hallott az esetről,de nem lepődött emg,hisz ismeri a nő anyáskodó jellemét, ami nem nyugszik, ezért is lett tanár,habár itt sem engedheti meg magának,hogy gyereke ként kezelje az összes diákot.*
-Hidd el Lillyan semmiről nem maradtál le.Nah jó talán egy katonai tovább képzés ,de semmi több.
*Ereszt egy mosolyt az arcára,hisz átfutott benne a gondolat ,aohgy az idős nő uniformist viselve irényítja a diákokat,akik egy csettintésre ugranak...*
-Ne aggódjatok, ezt a csontot nehéz összezúzni.
*Monjda, s közben vidáman mutat karjára.*
-Jajj bocsánat,hogy letegeztem,ugye nem baj ha tegeződünk,végülis remélem, sokáig leszünk még munkatársak.De most mennem kell tasszeomantiához gyűjteni indultam pár gyógynövényt. Viszlát.
*Köszön a hölgyeknek,majd eltűnik a kijárati ajtó mögött.*

* Mindig nevet, egészen addig, ameddig Yo ki nem mondja, hogy csak a katonaiskoláról nem maradt le. Ezen gondolkozni kezdett, hogy vajon miért mondhatta. Nem gondolta végülis végig.
Erre nem is gondolt, hogy a gyerekek is benne vannak... De még jó, hogy nem ejtette ki Yo a száján, hisz erről senki sem beszél a közelében. Ők hárman, tudják, amit tudniuk kell, de Lillyan előtt senki sem beszélt ellől, tekintettel a nő érzelmeire.
Még fél füllel hallja, hogy Yo eltávozik gyógynövényt szedni, vagy mi.*
- Szia, további kellemes estét!
* Köszön el, majd ismét Sayumi fel fordul:*
- Mutassam meg a szobádat? Biztosan szeretnél már ledőlni.. nem?
* Mosolygott, és ismét elővette pálcáját:*
- Vingardium Leviosa! Azt hiszem, hogy jobb lesz, ha én viszem a bőröndjeidet!
* Rákacsintott, és elindultak.*

*Cudar egy idő tombol odakint. Az ember épphogy megérkezik, beosztják valamelyik házba, aztán sok hülye japán közé egy szobába, épphogy sétálni indulna, erre elkezd villámlani, dörögni és esni. És csak egy farmerzseki van rajta. Épphogy csak a parkhoz jutott el, amikor elkezdődött a nyári vihar. Hát mi ez, már mindenki ellene van?! A szülei elrángatják ide a világvégére, ide kell járnia, beosztották a parafafejűek közé és most még amikor meg akar barátkozni a környezettel, elkezd esni?! Durcásan baktat végig a hídon, amikor nem messze mellette az egyik juharfába belecsap egy villám. Pislogva áll ott még pár percig a mostanra már rendesen égő fa "mellett", végül mikor visszatér, inkább úgy dönt, hogy tovább megy. De most már lapulva, mint egy kismacska, a lejjebb húzva a fejét megy végig a hídon, de a végétől már inkább végigszalad az előparkon be a kastély óvó falai közé. Ezt vajon megúszta? Most nem lényeg, be kell jutnia a kapun, ki is nyitja amennyire tudja, aztán villámgyorsan beszökik rajta. Zapora levegővétele között ismét feldörög az ég, s nem tud visszatartani egy halk felsikkantást. Pedig megúszta, csak csurom vizes. Miután kicsit lenyugszik (persze beletellik pár perc), úgy dönt, inkább továbbindul. Nem lenne jó, ha valaki elkapná, úgyhogy igyekszik a torony felé.